Ha egy önfejűbb növendék vagy felnőtt kutya rámordul, vagy megugatja gazdáját, és gazdája odaver neki szerintetek jogos cselekedet?

A kisebbik kutyám néha morog, de nem azért mert utál, hanem olyankor ő szenved. Ha odahívom és megvakargatom a hátát, arra elkezd mosolyogni és abbahagyja a morgást. Ez egy fura kutya, így találtuk, hogy ilyen hülye dolgai vannak :D

A másik kutyám, amit mi neveltünk kiskorától az valamiért nem morog soha.

Hát az a helyzet, hogy egy ilyen problémának nem akkor vannak az első jelei, amikor a kutya már 35 kiló. Kölyökkorban is ugyanúgy ott vannak a kajaféltési és profán pofátlansági reakciók, csak a legtöbb gazda nem veszi észre vagy nevet rajta, mert még cuki. Csak azt felejtik el, hogy a cuki gombolyagból egy kaukázusi lesz.

Ismét a kuvaszommal példálózok (akinek a szájából a csontot ki tudom venni, és csak parancsra nyúl a kajához): kölyökkorában egyszer összeszedett egy bogáncsot. Jól összeragasztotta a szőrét. Elkezdtem kiszedegetni belőle, de tekergett, izgett-mozgott, nem tetszett neki, míg végül morogva odakapott a kezemhez. Tejfoga volt, az egész kutya volt 12 kiló talán, szóval nem igazán jelentett veszélyt, de ettől függetlenül összecsomagoltam és lenyomtam. Elkezdett üvölteni, mint akit nyúznak, a hangjára összeszaladtak a szomszédok, de annyira már ismertem, hogy tudjam, nem fájdalmában üvölt, hanem a felháborodástól, és továbbra is kapkodott a kezem felé. Aztán elcsendesedett és megadta magát, és soha többé nem volt szükség ilyen durva büntetésre.

Később a kisebb kihágásoknál már elég volt egy-egy grabancrázás vagy kisebb füles. Komolyan megütnöm sosem kellett.

Jobb az ilyesmit minél előbb lejátszani, mert egy majdnem-kifejlett nagytestű kutyával szemben már kiegyenlítettek az esélyek (főleg, ha az ember nem 90 kilós férfi), azt meg ugye nem akarjuk, hogy ő győzzön.