Gyerek, kistestestű kutya, macska mellé milyen kutya?

Ha nem tudtok tenyésztőtől venni, akkor látogassatok el néhány menhelyre. A gondozók ismerik az ott lévő kutyák természetét, ha elmondjátok az igényeitek, biztosan tudnak több nektek való kutyust is ajánlani.

Szaporítótól ne vegyél labit, nagyon divatos fajta, és a szaporítók ezt ki is használják - viszont pont az lehet többek között a probléma, hogy olyan egyedektől is lehoznak almot, amik nem felelnek meg a fajta követelményeinek, magyarul nem is szabadna tenyészteni őket. Így fordulhat elő pl. az aggresszív labi, sok más baj, betegség mellett.

Mindenképpen egy menhelyi keverék kutyust javaslok, ami nyugodt, kedves, béketűrő, tesztelve van gyerekekkel, más kutyákkal, cicákkal. A többi pedig már a ti neveléseteken múlik.

Egyrészt egyik kutya sem úgy születik, hogy ezt mind tudja, tehát ha kölyköt akartok magatokhoz venni, akkor készülj fel rá, hogy _NEKTEK_ kell megtanítani rá, hogy hogy szabad játszani a gyerekkel, nem szabad kergetni a macskát meg hogy normálisan viselkedjen a többi kutyával. Egy kiskutya még harap, rág, vonyít, szekálja az idősebbeket játékból, stb, ezt tudod vállalni a 2 éves fiad és a többi állatka mellett? Nem lenne jobb egy már idősebb kutya akinek már megtanították ezeket?

Másrészt ha tenyésztőtől nem tudsz venni kutyát akkor vagy gyűjts még rá pénzt vagy fogadj örökbe menhelyről. Szaporítótól ne vegyél kutyát, mert ahogy az első is írta, ezek az emberek nem nézik azt hogy milyen a kutya természete, és hát meg is van az eredménye: sok az agresszív, ideggyenge, víztől rettegő labi.

Pártolom az előttem szólókat a menhely elméletben, de gyakorlatban....

Viszont sajnos járt úgy ismerősünk, hogy menhelyről hazavittek egy édes kutyát, semmi jele nem volt agressziónak, a menhelyen is bátran ajánlották a gyerek mellé, hisz mindig is barátságosan viselkedett. És láss csodát, a kutya pár héten belül játék közben megharapta a kisgyerek fejét (4-5 év körül gyerek), úgy hogy felügyelet mellett voltak a kertben együtt, elég volt egy pillanat.

Gyakorlott kutyatartók, a kutyával suliba jártak, ők ideiglenes befogadással is foglalkoztak. Mégis így jártak.

Szóval én a kisgyerekre való tekintettel mindenképpen kölyköt fogadnék örökbe, semmiképpen sem felnőttet,(nem tudhatni, milyen előélete volt, bántották-e, milyen emlékei voltak gyerekekkel, milyen reakciókat vált ki belőle a csemete) így már a kezdeti időszakban is a gyerekkel "együtt" nőhetne fel, nem lesz baj, ha a kisgyerek a kutya felé kalimpál a kezeivel, vagy hangosan visít, játszik, sikít.

+első pillanattól kezdve kutyasuliba kéne járni vele a jól neveltség és a szocializáció miatt.

Egy labrador nagyon nyugodt természetű, játékos kutya, persze mindez jó neveléssel érhető el. :)

A puli viszont hálás, önzetlen kutya, aki sokszor csal mosolyt az ember arcára :)

Mind a 2 kutya jó döntés lenne!

Ha kölyköt fogadsz örökbe, akinek még nincs úgymond rossz előélete, akkor a megfelelő, következetes nevelés elég, hogy ne legyen gond vele.

Az első pillanattól nevelni kell, és tanítani, hogy mi lehet neki és mit nem. Ugyanúgy a kisfiadat is: nem piszkáljuk a kutyust, amikor alszik, eszik, ne húzzuk meg a fülét-farkát, szemből nyúlunk felé stb.

A kutyával a következetes, nyugodt de határozott nevelés a legjobb. Azaz, ha valamit nem szabad, azt soha nem szabad, ha pedig valamit megkövetelsz tőle (természetesen, amit már megtanult), azt első szóra teljesítenie kell. Az elejétől kezdve el kell kezdeni a nyakörvhöz, pórázhoz szoktatás, autóhoz szoktatást (ha van autótok), a szobatisztaságra szoktatást, stb. A nem kívánatos viselkedést pedig mindig határozottan tiltani, hogy abból a kutya értsen. Pl. nem haraphat meg titeket játékból sem.