Szerintetek jogosak az érveim hogy miért NEM akarok kutyát?

Volt már egy kutyánk, nagyon hosszú ideig élt, nagyon szerettük, jól élt velünk, de miután elment bennem nagyon sok minden megváltozott. Már eltelt pár év azóta hogy elpusztult, a család egyik fele szeretne kutyát, a másik fele nem. Én tiltakozom a legjobban ellene, mert:

- nagyon sokat kell vele foglalkozni: napi minimum egy séta, hétvégén kutyasuli, és minden nap tanítani. Hiába vagyunk sokan, a sétát úgy is csak addig vállalnák a tesóim amíg kicsi és cuki és lehet vele dicsekedni a haveroknak. Aztán felnő, nem lesz cuki és rám és anyára marad majd. Ahogy az első kutyánk. És mi, felnőttek, vagy váltott műszakban dolgozunk vagy későn érünk haza és nincs energiánk sétálni menni a kutyával.

- Takarítani utána: Na ezt senki sem csinálta meg az előzőnél se, sajnos anyára maradt nagyjából, de azért igyekeztem segíteni én is.

- Ha beteg, gondoskodni róla: Az előző szerencsére csak idős korában robbant le, de nem akarom ezt még egyszer megélni. Szerencsére a gyógyításában mindenki segédkezett, mint egy családtagnál, összetartottunk.

- Egy telken lakik velünk a hibbant rokonunk, aki szerintem az előzőt is megpróbálta megmérgezni, mi lenne az új kutyával.. Ráadásul nem akarom hogy hozzáérjen, megsimogassa, semmit.. És egy kutyát nem lehet távoltartani valakitől akivel egy telken laksz. Kivéve ha bezárod a lakásba, de a miénk az kinti kutya lenne tavasztól őszig.

Úgy nagyjából ennyi érvet szoktam felsorolni. Valahol mélyen én is szeretnék biztos kutyát, mert gyakran kötök ki kölyökkutyás oldalakon... De én személy szerint nem akarom még egyszer megcsinálni...

Szerintetek érdemes belefogni még egy kutyába? Igaza lenne a család másik felének, hogy kellene már egy újabb blöki?