Akik egyszercsak belevágtak a kutyatartásba, leírnák ide a tapasztalataikat?

Lakásban tartott kutyáknál az első pár hónap a legnehezebb, amíg még nem szobatiszták. Az elején a kölyköt kb. 2 óránként érdemes levinni a dolgát végezni, és emellett elfogadni, hogy a lakásban folyamatosan takarítani kell.

Később, felnőtt korában is szüksége van legalább 3 sétára: reggel egy rövidebb, 20 perc mondjuk, délután egy hosszabb, amibe beletartozik a szabad mozgás, ismerkedés, játék más kutyákkal, tanítás stb., ez jó, ha másfél óra legalább, aztán este még egy rövidebb. Ezt a napirendet az év minden napján érdemes tartani.

Tehát összességében naponta kb. 3 órát a kutyára szánunk az időnkből.

Fajtától függően, illetve a gazdi hozzáértésétől és a kutya jellemétől függően szükség lehet kutyaiskolába járni vele, ami hetente 1-2 fix programot jelent.

Természetesen pénzbe is kerül, a havi kajája, állatorvosi ellátás, oltások, féregtelenítés, bolha-kullancs elleni kezelés, betegség esetén kezelés, szükség esetén a kutyasuli.

Át kell gondolni, hogy az elkövetkező 10-15 évben előreláthatóan akarjuk és tudjuk-e ezt vállalni.

Arra is érdemes gondolni, hogy hogyan oldjuk meg a kutya ellátását, ha elutazunk.

Persze nagyon sok örömet is okoz, egyszerűen jó kutyásnak lenni. :) Ez egy életforma.

fenekestől fordul fel az életetek.

Nincs délig alvás (9-ig sem) és a korán ágyba bújok egy jó könyvvel programot is felejtsd el, mert a kutyát le kell vinni.

Az egész napos kirándulásoknál figyelembe kell venned, hogy mi lesz a kutyával, mert vagy olyan helyre mész ahova viheted vagy keresned kell valakit aki vigyáz rá.

Lehet, hogy te nem eszel, de kutyakajának mindig kell otthon lenni.

Szóval olyan mintha egy kisgyereked lenne.

Nem tudom, hol laksz, de esetleg keresd meg a helyi állatvédő szervezetet, hogy szívesen lennél az ideiglenes befogadójuk és akkor ki tudod próbálni milyen a kutyás élet hosszú elkötelezettség nélkül.

Nagyon sok minden fog megváltozni,de 1 év után majd te leszel a legboldogabb ember,hogy tényleg elkötelezted magad a kutyád iránt,és élni se fogsz tudni nélküle.

Idő,energia,pénz,kb. ilyen sorrendben :)

Tutira rá fogtok döbbenni,hogy ez nem nektek való,de nem ki kell rakni a kutyát,hanem kitartani,mert ez az állapot csak pár hónapig tart :)

Még egy pár dologgal kiegészíteném a fentieket: a kutya rendre és rendszerességre tanít. Az első alkalom után, amikor a kedvenc, drága cipődet rágta szét, megtanulod hogy mindent rendesen el kell pakolni magad után. Ugyanakkor ha amúgy is rendmániás vagy, azt se árt tudni, hogy a kutyaszőr ellen harcolni lehet, de győzni nem.

Szóval nagy elkötelezettség, valóban majdnem akkora, mint ha gyereket vállalnál. Természetesen megvan a maga örömteli, vidám oldala is, de jó ha az ember tisztában van mindkét oldallal előre, mert sajnos sokan nem gondolják át a dolgot, aztán a legegyszerűbb megoldást választják, lepattintani a kutyát egy menhelyre, vagy otthagyni az árokszélén.

Igazából én annyira és olyan régóta vágytam kutyára, hogy kevés dolog volt/van, ami nehezemre esett volna vele kapcsolatban :) 2,5 éve lettem kutyás. Az biztos, hogy kölyökkorban kemény, míg nem szobatiszta, de a kölyökkor (sajnos) gyorsan elmúlik. Nekem az volt a legnehezebb, mikor még az egyedüllétet szokta, és az első két hétben sírt itthon egyedül, a felettünk lakó pedig minden este jött reklamálni. Aztán szerencsére ez abbamaradt, csak a lakás rombolása tartott még, de megfelelő lefárasztással ez is gyorsan elmúlt :) Sokszor előfordul, hogy úgy ébredek, hogy felkelni sincs kedvem, de ugye muszáj levinni, hiszen panelban lakunk. Leviszem, és sokkal jobban érzem magam a séta után, meg úgy összességében, ha velem van. A rendrakás valóban kötelező, nem lehet elöl hagyni semmit, mondjuk nekem még két macskám is van. Én egy pillanatra sem bántam meg, persze akadtak nehézségek, nevelési is, betegségek, anyagiak, némi lemondás, nincs patent lakásunk se, hiába a takarítás, szőr mindig van.

Velem kb ez történt:

"Kutyás lettem. Hatlábú...bármit csináltam is, közben figyeltem, mi van a kutyával, hogy van, hol van, mit csinál. Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik, és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul. A kutyás egy pillanatra sem téveszti szem, ész, lélek elől az ő kutyáját. A kutyás élete a kutya körül forog." (Bächer Iván)

ez nagyon érzelmi dolog . olyan mint amikor gyereked lesz . csak szőrösebb és hamarabb nő .

felkészülés : sétáljatok el egy kutyasuliba . figyeljétek meg a gazdik és a kutyáik viselkedését ( pont mint a szülők meg a játszótéren játszó gyerekek :)

komoly ..felelősségtel....stb baromság :) egyszerűen bele kell vágni . megélni a dolgot. a korai kelést , meg a hajnali pisiléseket, és a sok szétrágott dolog :) ezek nem számítanak. olyan erős szintű kötödés alakulhat ki , hogy a második naptól már szinte szülőnek érzitek magatokat . aggódás, a félelem, a ............:) megszokni ? másnap már átállsz . harmadnapra már keresed a kutyásokat. és pár nap mulva sok kérdést teszel fel ezen az oldalon .

vágjatok bele :)