Tényleg hülyeség volt vak kutyát befogadni?
Fél éve pusztult el szeretett kutyám egy szembetegség miatt, és nem bírtam tovább kutya nélkül. Úgy döntöttem, örökbefogadok, akár olyan ingyen elvihető ebet, amelyik a menhelyre kerülne, vagy gyepiről/menhelyről. Az után úgy egy hónapja találtam egy kan kutyát, amit csoda, hogy nem gázolt még el semmi, mert az egyik szeme hiányzott - tehát anno volt gazdája -, a másikra pedig teljesen vak. Nem volt még vak kutyám, de nem volt szívem elajándékozni szerencsétlent, és nagyon jól kijövünk: 25 kg-s, jámbor jószág, és mintha a sors küldte volna. De persze minden ismerősöm megszól minket, hogy a kutyának kínzás vakon élni, én meg hülye vagyok. Igazuk lehet? Én nem érzem tehernek: amíg napi 8-10 órát távol vagyok, addig pihen, amúgy meg igaz, csak pórázon tudunk sétálni, de ha szabad a kutyafuttató, akkor tudunk játszani is (rém okos, a jobbra-balra parancsokat tudja, az előre-hátrát most tanítom, így még apportozni is tudunk úgy-ahogy).
szerencsére az 1. emeleten lakom, így le tudom cipelni őt, ha kell, a lépcsőzéssel még gondjai vannak.
Mi a véleményetek erről? tényleg hülyeség volt tőlem befogadni őt, és neki meg kínzás?
válasza:
válasza:Idióta vagy, ha rájuk hallgatsz, Idióta vagy, mert ilyenen gondolkodsz. Bocs.
Érti a szavakat? Játszik? Nem zavar?
Akkor meg?! Szeret téged, hűséges hozzád. Hidd el, meghálálja. Ha kidobod, elaltatod, akkor idióta vagy.
Igen, talán ez volt az egyik ok, hogy nem volt szívem lepasszolni máshová. Mintha a sors akarta volna, hogy hozzám kerüljön, pedig realista ember vagyok.
A kutya teljesen boldog, néha a sétával vannak gondok, de végül rájöttem, hogyan is kell vak kutyával sétálni. Eszméletlenül jámbor jószág, az utcai gyerkőcök közt az új sztár, imádják - ő meg mindenkit.
Valahogy nem lenne szívem az eltöltött 4 hét után sem lepasszolni, sem elaltatni. A gazdáját kerestük, nem jelentkezett...
válasza: válasza: válasza:Zöld pacsi mindenkinek ment.
Utolsó: köszi, eleinte én is féltem, aztán rájöttem, hogy egy ilyen kezes, együttműködő kutyával nem olyan nehéz.
válasza:Nekem is volt vak kutyán, a bobtailom életes utolsó három évében nem látott semmit, de tök jól el volt, igaz mindennek nekiment lakáson belül, de egyáltalán nem zavarta :)
A kutyák nem úgy élik meg a látás elvesztését mint az emberek, ők könnyen és jól kompenzálnak a szaglásukkal, s a hallásukkal, pláne ha jó gazdijuk is van :) Szóval ne hallgass az idiótákra, leírásod alapján jól érzi magát a kutyád, és egyáltalán nem kínzás neki az élet!
válasza:Ne hallgass a butácska ismerősökre! Több olyan kutyát ismertem, akiknek konkrétan nincs szeme, mégis időről időre gyanakodva néz rá az ember, hogy na de _biztos_, hogy nem lát? Meg nem mondanád róla.
Fogtok tudni póráz nélkül is sétálni (ha olyan a terület persze, hogy el lehet egyáltalán kutyát engedni), a lépcsőzést is meg fogja tanulni. Tudsz neki segíteni, toppantással megmutatod, hol kezdődik a lépcső pl, de ismert terepen meg is tanulja hamar, mi hol van.
Arra kell figyelni, hogy a maradék szemét ne verje ki mondjuk egy bokor lehajló ágában, mert a vakság miatt nem tudja becsukni időben. A vigyázz/állj parancsra érdemes rágyúrni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!