Biztos jó döntés lenne elaltatni?

Szóval 11 éves, és süket lett...noha nem teljesen, inkább nagyot hall. Fáj a füle is. Emiatt gyakran rányitjuk az ajtót, van hogy rálépünk véletlen. Az orvos csak fülcseppet adott rá, de nem lehet beadni neki, mert ha megfogjuk a fülét, harapni próbál, nem hagyja. Gondolom a fájdalom miatt. Mamának már többször nekiállt, meg is harapta, de szerencsére nem erősen, nem lett belőle baj. Fiatal korába ilyet nem csinált volna. Tudta mi a határ. Az utóbbi 1-2 évben lett ilyen beszámíthatatlan. Daganatok vannak a hasán, sokat alszik, már nem nagyon jön oda, hogy megsimogassuk. Szinte látszik a szemén hogy szomorú.

Van egy másik kutya, itt nálunk (az öreg mamánál van), de itt nem maradhat, és szeretnénk elvinni mamához, mert kell a ház védelmére nagy kutya. Nem tudom befogad e ismét másik kutyát. 5 évvel befogadta az enyémet, de azóta sokat öregedett....mamának sok lenne 3 kutya, de ezt ami itt van nagyon megszerettem, és ha nem visszük, elvitetik a sintérekkel a hétvégen. Ha nem fogadja be, akkor sajnos el kéne altatni hamarabb. Amúgy is gondoltunk rá, de nagyon sajnálnánk és bűntudatunk lenne. Nem szeretnénk tovább szenvedtetni, de az elaltatás mégis olyan mint ha szándékosan megölettük volna.