Ti ebben a szituációban tiltottatok, dicsértétek vagy közömbösek maradtatok volna?

Nem dicsértem volna meg, közömbös maradtam volna.

Magamban meg agyon dicsértem volna, hogy ilyen szuper kuttyom van. :)

Falkavezér elvbe az is beletartozik, hogy mivel a kutya falkaállat, a tagokat bevédik, legyen szó kölyökről, felnőttről, vagy épp vezérről. Farkasok is közösen támadnak, védő funkciót is falkaszinten valósítanak meg. Nyilván nagyon fontos, hogy az ember kezelni tudja a kutyáját, hogy tulajdonképpen hatalma legyen a kutya felett. Ez két módon érhető el, vagy behódoltatja, és tulképp "rettegésben" tartja a kutyát, így annak nem lesz egy önálló mozdulata sem, csak parancsokra reagál, vagy vezető, ugyanakkor falkatag szerepet is alakít ki az ember a kutya mellett, amikor is a kutya cselekszik önállóan, szabad akaratából is, de a vezényszavakat nem kérdőjelezi meg. Mindkettőnek megvan a maga helye, nyilván rendőrkutya csak parancsra teljesítsen, míg (véleményem szerint) egy családi kedvenc számára bizonyos fokú szabadság (természetesen ésszerű kereteken belül) megengedett.

Én biztosan nem büntettem volna, amíg nem agresszívan lép fel a másik kutyával szemben, sőt, amíg higgadtan, csak téged megvédve cselekedett, addig kimondottan dicsérendő, hogy nem öntötte el az agyát a fáradt gőz.

A másik gazdának meg lehet, hogy ugyanúgy harapdálja a kezét, de ebben idegenekkel szemben sosem lehet 100%-osan biztos, a kutyát az idegenek harapdálásáról, összeugrálásáról le kéne nevelni, bármilyen aranyos, kedves kutyus, idegen ember lehet, hogy úgy reagál rá, amire a kutya bevadul, ezt meg nem szabad megkockáztatni.

Viszont az alap kérdésre visszatérve, ha valóban olyan higgadtan és normálisan oldotta meg a te kutyád a problémát, szerintem a dicséret jár neki, én legalábbis tuti azt tettem volna.