Hogyan küzdjem le, hogy ne féljek a kutyáktól?

Egészen 11 éves koromig (most 14 vagyok) én is rettegtem tőlük, bepánikoltam, ha megláttam egy kutyát, ordítva futottam el tőlük.

Amikor nagyobb lettem, elhatároztam, hogy nem fogok félni tölük, és szépen lassan el is múlt. Ma már imádom a kutyákat.

Nem tudom, hogy hány éves vagy, de ha még nem vagy felnőtt, szerintem nem kell pszihológushoz menned, majd elmúlik. Remélem tudtam segíteni!

Ha van lehetőséged, vegyél egy kutyát magadnak.

Én sem szerettem nagyon a kutyákat, sőt utáltam a legtöbb nagy fajta kutyát, bár én nem féltem tőlük, igaz fiú vagyok. Aztán a tavaly nyáron vettem egy 8 hetes kaukázusi kutyust, most meg még egyet tervezek venni, nagyon megszerettem és ő is engem, nem hittem volna el, hogy egy kutya is ennyire tud szeretni:) (bár nálunk fele sok a kóbor kutya amiket még mindig utálok, és a drága elöljárókat is, akik nem hajlamosak tenni ez ügyben.

A menhelyet nem tartom jó ötletnek így elsőre, mert ott amellett, hogy sok kutya van, sok a kiegyensúlyozatlan kutya is (ki tudja hogy bántak szegénnyel előtte).

Egy kiegyensúlyozott, jól nevelt, barátságos kutyussal kellene kezdeni. Ha valakidnek van egy megbízható kutyusa. Csak engeded, hogy a közeledben legyen, hogy szokd a jelenlétét. Aztán a kutyaiskolákban is lehet ismerkedni a kutyákkal. A menhely sem rossz ötlet, de oda csak akkor menj, ha már biztos vagy magadban.

És végül ha tudsz, és szeretnél, vehetnél egy kutyát. Szerintem egy életre megszeretnéd a kutyákat.