Szocializálatlan kölyök kutya, idióta gazdák. Érzem, hogy gáz lesz. Lehet kezdeni valamit ezzel a helyzettel, vagy legyünk elővigyázatosak és óvatosak, nem lehet mást tenni?

Rossz az ilyet olvasni. A felső szomszédnak a kutyája visít állandóan, ha nincsenek otthon gazdiék. De mint akit ölnek! Pofázhatok nekik a szeparációs szorongásról, annyival letudják, hogy szereti őket a blöki, és így mutatja ki. Arról nem isakarnak hallani, milyen a nyugdíjas szomszédoknak álló nap a sivalkodást hallgatni...

Ilyen az, mikor dilettáns tart kutyát, akinek a beszerzésénél az volt a szempont, hogy szép legyen és ne egyen sokat.

Ha pislákol bennük valamennyi értelem, akkor neki kell állni magyarázni, mesékni nekik Borzasról. Én úgy adnám elő, hogy a segítségüket kérem. Hátha szereznek fontoskodni.

Ha 4 hetesen hozták el a picit, és még csak pár hete van ott, akkor én úgy veszem le, hogy kb most választós korú, vagy még az sem. 8 hetes kutya persze, hogy nem behívható, ez nem a gazdák hibája (nem a gazdák védelmében, de nem találkoztam még 8 hetesen behívható kutyával).

Ha pici a kutya, akkor legegyszerűbb, ha te megfogod, mikor odajön, elkapod a nyakörvét, vagy a nyakán a bőrt és nem engeded nekiugrani a sajátod. Itt nem arra van szükség, hogy egy ilyen pici kutyát néhány karakán megrendezze, ez nagyon rossz felfogás, max a felelőtlen gazdákat kéne megrendeztetni. Egy kölyök kutya persze, hogy menne játszani minden mozgó dologgal, ez teljesen normális dolog, ezt azért nem kellene kiölni belőle, ha "csak hobbykutya", had játsszon, kisgyereket se vered el, ha véletlen összetört egy poharat vagy vázát...

Kapd el a picit és hagyd, hogy a tiéd közeledjen, megszagolja, megismerje. Ha a gazdájának nincs annyi esze, hogy nem kéne mindenkinek odaengedni, legalább neked lehetne, hogy nem csak nézed, ahogy a tiéd kirohan a világból félelmébe. Ha valóban augusztus óta rendesen foglalkoztok a szocializációjával és mindennel, akkor 1 év alatt el kellett már odáig jutnia a kutyádnak, hogy ha ő közeledhet, ő veheti fel a saját tempójában a kapcsolatot, akkor nem kéne rettegnie és menekülnie. Itt ez az egyetlen megoldás van, hogy időt hagysz és türelemmel ismerteted össze őket, míg a picit lefoglalod, de nem kell ezt a kicsit se semmilyen kutyával megrendeztetni, semmi szükség arra, hogy olyan lelki beteg legyen, mint a tiéd volt és rettegjen a lágy tavaszi szellőtől is.

Akkor viszont nem értem, mi a kérdés? Ha te annak a híve vagy, hogy elintézik egymás között, te sem fogod meg a kicsit, a gazda sem, akkor elintézik egymás között. A kölyök nagy rosszaságot nem csinál azzal, hogy odarohan barátkozni, puncsolni egy felnőtthöz, ez nem szocializálatlanság, hanem természetes.

Az más kérdés, hogy illik és ajánlott összeengedés előtt megkérdezni, hogy normális-e a másik, vagy van-e valami, ami miatt nem kéne most barátkozni (lehet amúgy barátságos, de épp beteg is a másik, stb). Ez nem megy a hölgynek, párszor elmondhatod neki, vagy megéri egyszer, vagy nem. Ezen kívül milyen választ vársz? (Amúgy megértem, ha csak panaszkodni akartál :-))

Miért háborodna fel bárki azon, ha a hozzád odaengedett kiskutyát elkezded simogatni, játszol vele? Nem a nyakbőrénél megragadva kell a földbe passzírozni, se nem fojtogatni megfogás címén, csak eltéríteni a kutyádtól.

Nekem is ilyen hőscincérem van, mint neked, szóval elég jól el tudom képzelni, mit tennék a helyedben, azt is írtam le. Egy agresszívan közeledő kutya gazdájára mérges lennék, az fix, de egy teljesen normális viselkedésű kölyök miatt?

Úgy látom, inkább veled szörnyülködő válaszokat vártál, hogy lehessen szidni a többi idióta kutyatartót. Amivel egyébként nincs gond, ha segít kiadni a gőzt, nekem is szükségem van rá olykor (csak nem a gyakorin, hanem kutyás ismerősökkel kontrázunk egymás sztorijaira).