A kutyámat akkor most "ismerem" vagy "nem ismerem"?
Van egy 3,5 éves kan németjuhászom, nem teljesen fajtatiszta, teljesen átlagos kinézetű, barna-fekete, egy kicsit kisebb.
Az apja fekete németjuhász volt, aki kisebb, az anyja az olyan mint ő.
Méretben ugye apja, kinézetre anyja.
Törzskönyvezve senki nincs, de a szüleit végülis ismertük, amikor vettük, kb. fél éves korában az anyja ott volt, meg még 5 kan kölyök, 6 kan testvér volt.
Semmi probléma nem volt vele, egészséges, chippelt, oltott, minden.
Tanítva nem volt XD
De mindenesetre örülök, hogy nem volt, mert így sokkal bolondabb XD
Nagyon játékos, mindig úgy liheg, mintha mosolyogna, és addig nézi az ajtót, mint egy szobor, amíg meg nem simogatjuk, soha nem volt még szomorú, örök kölyök.
Attól, hogy "nem hivatalos" kutya, attól még ugyanúgy ismerhetem minden porcikáját, szóval, ha ki van vizsgálva, akkor akár pároztatni is lehet?
Nem szeretném, mert mindent tudok ezzel kapcsolatban, olvastam itt pár kérdést, és nem kell engem is kioktatni az okokról, hogy miért is ne pároztassam.
Bár bevallom, nagyon szeretném, ha egy utódját nevelhetném fel, mert nagyon szeretem, és sajnálnám, ha eltűnne a családja, jó lenne a tudat, ha az ő kölykét nevelhetném :(((((
Ha már nem lenne, akkor a kölyök segítene elengedni.
válasza: válasza:"Tanítva nem volt XD
De mindenesetre örülök, hogy nem volt, mert így sokkal bolondabb XD "
Te komolyan azt hiszed, hogy a tanítás a kutya megtörése? Jézus... Jó esetben a tanítással kibontakozik a kutya, teljesebb életet élhet, jobban egymásra lesztek hangolódva, több dolgot tudtok szabadon együtt csinálni. Nem akarlak rávenni semmire, csak mondom, hogy úristen, micsoda elmélet :D
Na, bocsánat a kitérőért, az eredeti témára is reagálnék: az a baj, hogy nem ismered a család kórtörténetét. Nem tudod, hogy a testvérei betegek-e, a szülei betegek-e, a szülei testvéreivel mi a helyzet, és egyáltalán, nem tudsz róla semmit. A te kutyádon azt tudják megnézni, hogy ő maga látványosan beteg-e, de azt nem, hogy mit örökít, az csak a család ismeretében feltételezhető biztosan. És ahhoz is a család alapos és drága vizsgálata kell több generációra visszamenőleg, nem csak rájuk nézni és megörülni, hogy hah, semmi bajuk, mehet a buli.
Amúgy miért kell neked ez a tudat, hogy az ő kölyke? Az csak genetika, abszolút nem garantálja a hasonlóságot közöttük. A génjei meg annyira szerintem nem adnak okot érzelmi kötődésre, bár persze ki hogy gondolja nyilván... :)
Inkább fogadj örökbe egy fiatalabb kutyát, amikor a tiéd már idősebb, bölcs, de még nem kap idegbajt a kicsitől, és hagyd, hogy kinevelje neked, az pont ugyanannyira az ő "gyereke" lesz, csak akkor ahelyett, hogy újabb gazdakereső kutyákat termeltél volna, megmentettél egyet.
válasza:Első vagyok. Teljesen egyetértek azzal, amit Akumi írt a tanításról. A kutyám 8 éves, tanítva van, engedelmes, mégis rengeteget bolondozunk. Csak éppen tudja, hol a határ és nem kell elzárni, ha vendégek jönnek, nem okoz kárt és bárhova magammal vihetem.
Ő egyébként törzskönyves kutya, fedezőkan, eddig 2 alom volt utána és még lesz. A kölykök nagyon jól sikerültek, típusos, gyönyörű kutyák, de a következő kutyámat mégis más vérvonalból lesz, mert más céllal veszem. Ettől nem fogom kevésbé szeretni, a kutyára nincs ráírva, hogy kinek a kölyke, ugyanolyan meg úgysem lesz.
Köszi a válaszokat!
Az az örökbefogadós-neveléses módszer jó ötlet.
Egyébként jó nagy füves udvarunk van, egy nagy telek volt régen, és ott el tud egész nap "legelészni"
Sokat játszunk, utcára nem tudom kivinni, egyébként ha senki nincs a közelben, akkor elvagyunk, hallgat rám, tudja, hogy mikor hibás, mikor nem, de másik kutyát/macskát lát, akkor nem, idő, míg megszokja, a macskát azt meg addig üldözné, míg el nem kapná.
De nem érzem hiányát a tanításnak, mert így szoktuk meg, így nőtt a szívünkhöz, és fontos, hogy boldog.
válasza: válasza:Kutyákról itt nem szabad kérdezni, mert milyen érdekes, egy olyan kutyás kérdés sincs, ahol ne lenne vita.
Tárgytalan, kérdés lezárva.
Ezzel pedig gondolom azt hiszitek, hogy igazatok van.
Gondolom tudjátok, hogy kell kutyát tartani, de ennél jobb körülményt nem tudok neki adni.
Első kutyám volt, tanítást nem tudtam, hogy kell, de együtt szórakoztunk, és barátok lettünk.
Egy egész telken rohangálhat, szaglászhat, főleg ha itt vannak a haverok, szomszédok, így vagy 6-7 gyerek, egy 50m x 50m-es területen.
Sajnálom, ha nem jó nektek, de ez a mi életünk.
Az állatvédőket pedig ezért utálom, mert semmi nem jó nekik, az állatok értékét a sajátjuknál is feljebb helyezeik. Én is megteszek mindent, de ennél többet nem tudok neki adni.
Így is körbe van ugrálva, nem tudom, hogy hogy lehet megállapítani, ha boldog, még az sem jó senkinek, ha boldognak tűnik.
Hát akkor mit csináljon? Cigánykerekezzen, közben kiabálja, hogy boldog vagyok?
válasza:Hát nem csahol állandóan, ha valaki szól neki, nyujtózik, leül, és bezárt szájjal vár, ha már szóltak neki.
Ha nem történik semmi, lepihen, vagy csontot rág, szaglászik, azt mindig.
Ha odamegy valaki, fül lelapít, kinyujtózik, várja a simogatás, ha abbahagyjuk, felugrik, és várja a többit, liheg, meg jön utánunk, szeret ügetni, nincs megkergülve, jól érzi magát, valamikor betelepszik a bejárati ajtó elé, és hűsöl a csempén.
Szerintem elvan, mint a befőtt ennyi területen van mit csinálnia, és vagyunk neki egy csomóan, a szomszédoknak nincs kutyájuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!