Meghalt a kiskutyusom. Az életem része volt és nagyon hiányzik, nem tudom túltenni magam rajta, mennyi ideig fogom érezni a hiányát? És tudja pótolni valaki azt az űrt a lelkemben amit az én kis rosszlánykám hagyott maga után?

Fogadj örökbe egy kiskutyát, ő enyhíteni fogja a hiányt és jót teszel vele, hálás lesz.

Nekem inagyon nehez volt abban a pillanatban. Lehet ezt mas nem erti,de sirogorcs kerulgetett minden percben. Ra nem sokkal lett egx masik kutyusom,imadom! O enyhitette a fajdalmat,nem tudok kutya nelkul elni!

Én ugyanígy éreztem :( Borzalmas volt, engem is a sírógörcs kerülgetett... Örökbe fogadtam egy teljesen más típusú kutyát, mint amilyen az öregúr volt, segített.

Én együtt nőttem fel egy német juhásszal. 16 voltam amikor meghalt szegény. Nagyon nehéz volt, van kis sírja a kert végében, mindig vannak körülötte virágok. Igazi családtag volt. Utána lett egy menhelyről hozott kutyánk, aki szintén nagyon jó barát. Nem hiszem, hogy valaha hosszú távon meg lennék kutya nélkül. :)

De jo ezt ollvasni,hogy ennyi kutyaszereto ember van!!! 😍😍

Hát igen. Egy új kutya nagyon sokat segít. Nem azért, mert kvázi "lecseréled" őt, hanem mert az új kutyus nem hagyja, hogy szomorkodj, és eltereli a figyelmed, mert neked kell gondoskodnod róla. Valamint irtó érdesek. :) Aztán pedig megszereted, és nem szomorkodsz.

Mindenki másképp éli meg a gyászt, máshogyan dolgozza fel. Nekem egy évbe telt, mire egyáltalán felmerült, hogy újra legyen kutya, és újabb év telt el, mire lett is.

Én amíg intenzív a fájdalom, nem fogadnék örökbe kutyát. A gyászt nem lehet és nem is szabad siettetni. Én, mikor tavaly tragikus körülmények között meghalt a fiatal kutyám, 5 hónapot vártam az újra, bár szerencsémre eleve volt 2 kutyám, akikkel menni kellett, így nem fordultam magamba. Illetve egy barátom pár napra rám bízta az ő kutyáját, az segített. De ennek ellenére is egy jó fél év kellett, mire úgy-ahogy feldolgoztam a helyzetet. Ha ismersz kutyásokat, esetleg menj el velük sétálni, talán az segíthet.