Melyik jobb egy kutyának?

Ez inkább a gazdik hozzáállásától függ.

Én példám:

5 éves volt a kutya, amikor elváltunk. A volt férjem nevén volt a kutya, mégis én vittem magammal, de én rendszeresen vittem "láthatásra". :)

De mindig én vittem, kaját is, mert még arra sem volt hajlandó, hogy 1-2 kiló tápot vegyen, én mentem érte, és igazából nem foglalkozott a kutyával.

Aztán egyszer csak nem vittem és nem is kereste szegény állatot, pedig anno az én tiltakozásom ellenére vette meg a kutyát.

Kétféle kutya típust kölönböztetünk meg. A farkas és a sakál eredetűt. A farkas eredetűek számára legfontosabb a falka, illetve a falkavezér (alfa-hím vagy -nőstény). Ezeknek a kutyáknak igazából csak egy gazdája van, még akkor is, ha a látszólag a család (falka) minden tagjához egyformán hűséges. Ez utóbbi csak falkaösztön, illetve a falka rangsora (ami a kutya fejében él) szerinti védő vagy követő ösztön. De falkavezér csak egy van. Ha elszakítják tőle a kutyát, az továbbra is ahhoz marad hű, bármilyen jól bánjanak is vele. Erről szól a Lassie hazatér.

Ilyen fajták az őrző-védő és munkakutyák, vadászkutyák és a puli, ami ugyan sakál eredetű, de egygazdás, falkahűség nélkül (lsd. Fekete István: Bogáncs).

A sakál eredetű fajták lényegesen egyszerűbb lelkűek. Sakál öseik, életmódjukból adódóan, bárkit és bármit követtek, ha kaját remélhettek a végén. Így került a kutya az emberhez 12-15 ezer évvel ezelőtt. A lényeg az, hogy leszármazottaik is ilyen kis csélcsapok, azt szeretik, akitől éppen a kaját kapja, vagy a hasát vakargatja. A családhoz érkező vendégnek épp úgy tud örülni, ha az ad neki kaját vagy símogatja, mint a családtagoknak.

Ilyen fajok az ölebek, pincsik, foxik, stb. Nagyon durva felbontásban a kistestű kutyák sakál, a nagytestűek farkas eredetűek (genetikai örökség).

Persze minden kutya más és más, mint az emberek. Éppen ezért szeretjük őket. De azt azért tudomásul kell vennünk, hogy a válás (a kutyától) sokkal nagyobb trauma nekünk, mint az ember legjobb barátjának.

Farkas és sakál?

Az enyémek akkor a majomtól származnak. :)

Kettes, ezt az elméletét már Konrad Lorenz is visszavonta.

[link]

Konrad Lorentz nem vont vissza semmit. Elsősorban azért nem, mert ez a tudományos életben nem szokás. Ha egy korábbi vélemény az új információk alapján hibásnak bizonyul, nem kell a régi model képviselőjének hamut hinteni a fejére és daróc csuhában, mezítláb canossát járnia valami isten tudja miféle tudományos vésztörvényszék előtt. Egyszerűen az új elmélet alapján gondolkoznak tovább a kutatók, amíg az is idejemúlttá nem válik.

Másodsorban azért nem. mert azokat a DNS vizsgálatokat, amelyekre hivatkozol (illetve az oldal hivatkozik, amelyre hivatkozol) ez év májusában végezték el és Konrád Lorenc, sajnos, 1989-ben meghalt, tehát mit sem tudott arról, hogy elméletét "megcáfolták" volna!

Ami a "cáfolatot" illeti, ha az első bekezdésnél kicsit tovább olvasod az általad hivatkozott oldalt, ezt találod:

"Számos kutató szerint a kutya nem tekinthető egyetlen fajnak hanem minden eltérő több fajtának külön-külön őse van, így a puli a sakáltól származik a szelindek a farkastól stb. Nem egyszer még a rókát is némely kutyafaj ősének tekintették, ez azonban alaptalan és téves hit."

És ez így korrekt. A DNS vizsgálatok csak nagyon ritkán bizonyító jellegűek, inkább csak VALÓSZÍNŰSÍTENEK bizonyos egyezéseket. De semmiképpen sem 0,2%-os szinten, mint azt az oldal állítja. A DNS térképezési és hasonlóság vizsgálati módszerek (kivéve, ha két DNS minta ugyanabból a forrásból származik, mint a kriminalisztikában) általában 98-99%-os pontossággal bírnak. (Ha érdekel, szívesen leírom, miért, de nem ebben a topicban. 25 évig dolgoztam genetikusként az SZBK-ban.) Ez azt jelenti, hogy nem tudunk kimutatni 0,2%-os eltérést két genetikai állomány között. Az oldal szerzője valószínűleg elnézett vagy félreértett valamit, vagy rossz forrást használt. Az eredeti cikk abstractját elolvashatod itt:

[link]

és mint ott látni fogod, az ősfajnak tartott Taimyr wolf genetikai kontribúcióját a házikutya genetikai állományában 1,4-27,3% körüli, ami nagyságrendekkel tér el a 99,8%-tól, ami a 0,2% eltérésnek felelne meg.

Egyébként mindeezek ellenére valóban megérdemlem a kettest, mert elég pongyolán fogalmaztam. Lorenz és Tinbergen közösen írt könyvében az "Ösztön"-ben (amit nem tudok ide linkelni, mert nem találtam meg a neten, de a könyv 35 éve ott áll apám polcán) az a szó, hogy "eredetű", nem fordul elő, csak "jellegű"-ről beszélnek, ami ugyebár nem genetikai kategória. Ez a könyv egyébként azokat az eredményeiket foglalja össze, amiért a Nobel-díjat kapták. Azt meg ugye nem szokták hülyeségekre, vagy hibás elméletekre osztogatni...

Tehát, hogy javítsak valamit a méltán alacsony osztályzaton, kértik a "sakál eredetű" és "farkas eredetű" kifejezéseket "sakál jellegű"-re és "farkas jellegű"-re cserélni, és ígérem, hogy még így is lesz értelme annak, amit írtam...