Magyar Vizsla velemeny?

Nekem nem volt soha vizslám, de a szomszédomnak igen.

Hihetetlen mozgásigényű kutya. Szerintem csak akkor szabad vizslát tartani, ha napi rendszerességgel több órát tudsz áldozni arra, hogy lefárasztod. A szomszédnál erre nincs idő, így a kutyus széttép mindent, ami számára széttéphető. Száradó ruha, lábtörlő, tőlünk átesett labda, kint felejtett papucs, a szobából ellopott tv távirányító, szőnyeg, bicikli gumi, minden, ami nem beton, kő stb. Számtalan lyukat ás, a füvesített részt teljesen kipusztította.

Ami nekem a legfájóbb, hogy hiába próbálom lekenyerezni finom falatokkal, hogy ne acsarkodjon rám, valahányszor a kerítés közelében van tennivalóm, annyira őrzi a területét, hogy csak addig van béke, amíg tart a kajából. Másnap már megint szét akar tépni. Lehet, hogy csak ez a példány ilyen bolond, de nekem nagyon sok bosszúságot okoz, hogy folyton talál magának ugatnivalót. Ha ki akarsz szúrni a szomszédoddal, akkor egy tuti megoldás :-)

Nekünk is magyar vizslánk van, már öreg, de vadászatra vettük annak idején. Egy igazi hiperaktív energiabomba volt, de úgy, hogy reggel foglalkozás vele (játék, tanítás), délelőtt foglalkozás vele, délben foglalkozás vele, délután foglalkozás vele, este 2 és fél-4 órás séta az erdőben (közben időnként játék, tanítás), féléves korától tavasztól őszig naponta úsztatás a tóban, időnként egy-egy hosszabb kirándulás a környező tájon, valamint vadászidényben munka, így egészen kezelhető maradt. Kedves, intelligens és humoros, sőt a mienk még fajtán belül is ritka jó természetű, egy igazi egyéniség, de határozott, következetes nevelést, sőt, időnként kemény kezet igényel.

Nekünk rövid szőrű van, igazán nem igényel sok ápolást, vettünk neki egy sima szőrre való gumikefét és ennyi, meg ha hideg, sáros volt az idő, hazaérve megtörülgettük a mancsait.

Hál'Istennek a mienkkel sose volt olyan probléma, hogy ás, rág (persze kapott neki való rágcsákat, azokkal elvolt, de máshoz, pl. cipőhöz, papucshoz, ruhákhoz nem nyúlt), vagy túl sokat ugat. Kan létére más kutyákkal is mindig jól kijött, mindig csak akkor verekedett, ha őt támadták.

Sajnos már öreg és beteg is, már gyógyszerekkel is fájdalmai vannak (vadászni már évek óta nem vittük), szóval már felmerült, hogy el kellene altatni.

Nekünk 2 rövid szőrű magyar vizsla szuka kutyánk is volt. Én oda és vissza vagyok ezekért a kutyákért. Most egy vizsla-mixem van, akit örökbe fogadtam.

A vizslák nagyon embercentrikusak, könnyen taníthatóak, okosak. Sokat kell velük sétálni, játszani, agyilag fárasztani, hogy normális, kiegyensúlyozott kutyusok legyenek. Nem kell minden sétának marha hosszúnak lennie, nálunk általában a reggeli csak egy gyors pisi-kaki volt, s utána mentünk iskolába, anyuék dolgozni, s mikor hazaértünk, illetve este voltak a nagyobb 1-2.. akár 3órás séták is. Vadászkutya, ezért fokozottan kell figyelni erre az ösztönre, hogy nehogy balul süljenek el a dolgok - valamit meglát, s utána rohan, és hasonlóak. Könnyen alkalmazkodnak, gondolok itt a panel lakásos vizslákra. Igen, a mienk is az volt. Szeret heverészni a kanapén is, az ágyban is, a lényeg, hogy a gazdi közelében legyen. Szokj hozzá a vizsla szőrhöz, kicsi, rövid, vörös. Mindenhol ott lesz, a lakásban, a ruhádon, az ágyneműdön - még akkor is, hogyha nem engeded fel! Nagy zabagépek általában, kajával könnyen motiválhatóak. A mi vizsláinknak nem ártottak meg a csalinak kitett kolbász darabkák tömény erős cuccal meghintve, mondván, hogy jajj azt nem szabad! Kaja minden mennyiségben jöhet, így oda kell figyelni, hogy nehogy elhízzon, hiszen az sok betegséget is magával hordoz. Lent is szeretnek ezt azt megeszegetni, persze ez is neveléssel kontrollálható. Szeretnek kakiba/békatetembe/etc hemperegni, vadászkutyák lévén, ugye, hogy a vad nehogy megérezze a szagukat. Más kutyákkal a viszonyuk, hogy kedvesek, barátságosak, kerülik a konfliktust. Szerintem nagyon intelligensek és tanulékonyak, öregkorukban is. Hát úgy most így hirtelen ennyi. Ha van esetleg ami konkrétabban érdekel, akkor nyugodtan kérdezz.