Nagyon szeretnék kutyát, de nem engedik. Hogy vegyem rá a szüleimet?

Tudom, rengeteg hasonló kérdés érkezett, ám minden helyzet más és más, ezért szeretném veletek megosztani a saját ,,történetemet".

Fontos tudni, hogy volt már kutyánk, 11 évig élt, decemberben kellett elaltatni, és engem borzasztóan megviselt az elvesztése. Én szerettem a legjobban a családból, nekem a mindenem volt, én etettem, gondoztam és sokat voltam vele. Úgy az utóbbi két évben sétálni már lehetetlen volt elvinni, annyira nehezen tudott járni, amikor meg kicsi voltam az ilyesmihez, akkor sem volt gond, itthon kifutkározhatta magát, majd iskolás koromban már vittem sétálni is.

Én újra szeretnék egy kutyát, mert szörnyen hiányzik, hogy szeretgethessek egy állatot, gondoskodhassak róla. Így még a kertbe is borzasztó érzés kimenni, azonnal őt keresem mindenhol. Rokonomnak van kutyája, hozzá szoktam menni, amikor tehetem, hogy valamennyire csillapítsam a hiányát. De persze ez nem olyan, mintha az én kutyám lenne.

Az indok, amiért nem lehet, az, hogy úgysem foglalkoznék vele, nincsen rá időm. Hiába mondom, hogy az előző kutyámról is gondoskodtam, eleresztik a fülük mellett.

Pedig hatalmas szükségem van rá.. Csak ők ezt nem értik. Nem értik, hogy lehet egy kiskutyát ennyire szeretni.

17/L