Ha pl. lenne egy családi kutyám (Field spániel), és egy darabig egyedül élnék vele (ha már szobatiszta, néha elmennék a családomhoz), és csak később költöznék össze valakivel, azt a kutya jól bírná? Vagy netán nem nagyon szeretné az illetőt?

Hát, ez függ az egyedtől is és tőled is.

Ha úgy nő fel veled, hogy minden rendben van, tehát nem bántod, nem hozod olyan szituációkba, ahol beparázhat, akkor nem hiszem, hogy olyan nagyon gondja lenne.

Nyilván első 1-2 hétben furcsállni fogja az új helyet, és az új embert, de nyilván ha megismerkedsz valakivel, akkor nem egyből költözöl oda, hanem találkozgattok, és akkor lehet közös kutyasétáltatás, vagy csak felhívod magadhoz,ilyesmi, és tud ismerkedni a kutya és az új ember :)

Az egyedüllétet pedig kibírja, csak mindenféleképpen ne legyen nagyon sokat egyedül, elmész munkába, akkor utána nem szerencsés még beülni egy mozira, hanem először haza, séta és utána. Kell foglalkozni velük, mindegyik kutyával, nem csak a Field spániellel. Nekem staffom van, imád lakásban lenni, előtte kinti kutya volt. Kanapét és ágyat úgy használja, mintha előző 3 évében mindig lakásban élt volna:D

Elvan egyedül, bár már az utolsó 1-2 órában izeg-mozog, hallgatózik, vár :)

Az én kutyám egyébként nagyon bizalmatlan minden új emberrel, kell jópár alkalom, amíg megszokja az illetőt. Például múltkor átjöttek a szomszédok, hogy megnézzék. És mikor kinyitottam az ajtót, csak álltak, és bámulták. Hiába mondtam, hogy szóljanak már hozzá szép szóval...persze a kutyának nem kellett több, úgy elkezdett vicsorogni meg morogni..be kellett zárni.. (nem velem nőtt fel sajnos, hanem nemrég hoztam el gyepiről).

Az a fontos, hogy szeretettel közelítsen felé, és akkor barátok lesznek tutira :)