Minimum 5éve könyörgöm a szüleim nek h lehessen kutyám ( Kis testűt szeretnék mert nagyon kicsi a kertünk) de nagyon nem akarnak?

Az a kutya nem csak a tiéd lenne. Családon belül mindenkinek vállalnia kell. Úgy véled, amíg iskolába vagy, netán bulizni mész, kirándulni, stb, a kiskutyád majd addig a fogasra lesz akasztva?

Van-e kellő mértékű anyagi háttered ahhoz, hogy étel, gondozás, orvosi ellátás mindig biztosítva lenne?

A szüled nem akarnak kutyát. Gondold el milyen lehet egy kutya számára olyan hellyen lakni, ahol a család nagyrésze utálja.

Ezt kellene átgondolnod.

Kutyát csak úgy lehet, ha mindenki lelkesen és boldogan várja.

Mert ha csak egy olyan van a családodban, aki nem akarja a kutyát; könnyen menhely lehet a vége, vagy veszekedés.

Sajnálom.:(

Én is évekig könyörögtem gyerekként egy kutyusért. 18 évesen megvettem az első kutyámat, azóta lett mégegy. Most, 23 éves fejjel visszagondolva, anyunak tökéletesen igaza volt: ahogy leérettségiztem és végeztem a tanulással, már több időm volt egy kutyára munka mellett, mint ha suliba járnék.

Tudom, nagyon fáj, és nehéz elfogadni a nemleges választ, de várj még vele! Ha az a bedobott kutyus rosszul jár, mert így sem engedik meg, mit teszel?

A kutyatartás egy nagyon pénz- és időigényes hobbi, amolyan "létforma". Át kell alakítanod azt egész életedet, napirendedet, és nem mellesleg nagyon mélyen a pénztárcába kell nyúlni, ha a kutyus megbetegszik, baleset éri, vagy egyszerűen csak oltásra viszed.

Nem olyan rószaszín álom világ, mint aminek tűnik...