Hogy értessem meg a kutyámmal, hogy ne romboljon? Csak segítő válaszokat várok.

A szeparációs stressznek olvass utána, elég jellegzetesek az általad leírt tünetei.

[link]

40 éve kutyázol, de nem ismerős a szeparációs szorongás, legalább hallomásból? Az szép.

Nézz utána, ez a baja a kutyádnak.

"szidom,kizárom,de nem érti " - akkor magadtól is rájöhettél volna, ha már nem olvastál az utóbbi 15-20 évben kutyás könyveket, hogy utólag soha nem szidjuk le a kutyát, ugyanis nem, valóban nem érti. A kutya a pillanatban él. Azért "bűnbánó", mert amikor megjössz, érzi a hangulatodat, a haragot; de ez még nem jelenti azt, hogy össze is kapcsolja a saját, órákkal azelőtt történt cselekedeteivel. De még ha össze is kapcsolja, akkor se fog másnap elgondolkodni rombolás előtt, hogy jaj, tegnap a gazdi haragudott ezért, inkább ma nem csinálom. Nem így működik a kutya.

A rombolás nagyon sok mindenből fakadhat, és nem fogod tudni megoldani egyik napról a másikra. A legalapvetőbb a nagyon alapos lemozgatás, mielőtt egyedül hagyod: a fáradt kutyának kevesebb energiája marad másra, jó esetben csak alszik. A másik jellemző ok a mozgáshiány mellett a szeparációs szorongás, ezzel kapcsolatban pedig vagy nagyon alaposan olvass utána, és tartsd be a szabályokat, vagy kérd szakember segítségét (és persze ekkor is tartsd be a szabályokat, mert csak úgy ér valamit).

Azt hiszem ez a cikk a legjobb segítség, ami a probléma kezeléséhez ad konkrét megoldás-gyakorlatokat. Olvasd és alkalmazd sok-sok türelemmel :)

[link]

Lehet szep.szor, lehet más, olvass utána a linkeknek, mivel ezt már tanácsolták, így én nem írom le még egyszer.

Mondok viszont 2 alapelvet, amit mindig szem előtt kell tartani, és biztos vagyok benne, hogy sokat fog segíteni.

Az egyik, hogy egyedül hagyás előtt úgy fáraszd le, hogy állni alig bírjon.

A kopók amúgy se otthon ülő típusok, vidd el sétálni, tanítsd meg apportra, hogy futtatni is tudd, mert a sima séta tempója valószínűleg édes kevés neki.

A másik, az az állapot, amiben magára hagyod.

Ha búcsúzkodsz, ami aktivitást generál, úgy zárod be magad mögött az ajtót, hogy a kutya kicsit is izgatott, vagy akár úgy, hogy épp ki akar menni utánad, annak ez lesz a vége.

Ha izgatott, fegyelmezd.

Küldd a helyére, és ha ott marad, dicsért meg. Ha teljesen nyugodt, magától ott marad ahova küldöd, és a fáradságtól szinte elalszik, akkor hagyhatod magára.

Ha eleve izgatott állapotban hagyod ott, akkor az csak erősödni fog.

Alapos, de tényleg alapos testi és agyi lefárasztás minden nap, lehetőleg reggel (mielőtt elmész), és este (vacsi és lefekvés előtt) is.

Míg nem vagy otthon, szobakennel, de maximum 7-8 órára, fokozatos beszoktatással.

Vagyis leszidod azért, mert örül neked. Sétálni nem viszed - erre nem tértél ki miért. Félsz elkergetni a többi kutyát? És ahelyett, hogy megtanítanád neki, hogy vissza vigye a játékot, inkább nem játszol vele. Itt nagyon nem a kutyával van a baj!

Kezdjük azzal, hogy nem érti meg, ha órákkal később bünteted meg! Ahhoz a cselekvéshez fogja kötni, amit épp akkor csinált! Ahhoz, hogy örült neked. Grat, így kell tönkre tenni a kutya kötődését és rontani a szeparációs szorongást...

Ahogy írod nem mozgatod, nem sétáltatod, minőségi időt nem töltesz vele. Ezt nem fejtetted ki miért, bár sajnos vannak ötleteim.

Azt nem tanítottad meg neki, hogy hogyan kellene veled játszania, de ő a hibás, amiért nem csinálja azt, amit te elképzeltél, de nem magyaráztál el neki. Ehelyett inkább bünteted, amitől még kevésbé akar veled játszani.

Azért érdemes lenne elgondolkozni, hogy a kutya itt nem hibás, csak te nem tudsz vele megfelelően bánni! Érdemes lenne felkeresned egy normális, jó kutyaiskolát, mert ez így nem élet szerencsétlennek.