Hogy szoktassam hozzá az esőhöz?

"De én nem akarom őt rángatni vagy bántani mert így is nagyon sajnálom mert olyan kis szomorú szemekkel néz rám."

A kutyád manipulál. Megnevelt téged. Beidomított. Szóval találd meg az önérzetedet, és ne érdekeljenek a szomorú szemei, meg az ne legyen érv, amikor te tudod, hogy neki sétálnia kell és pisilnie a mentális és fizikai egészsége érdekében is. Te vagy a gazdája, kezdj el úgy is viselkedni, ne pedig szolgaként, a kutyád is jobban fogja értékelni.

Bántani amúgy tényleg nem kell, de néhány pórázrántásba még egy kutya se halt bele. Az nem bántás, csupán irányítás. Bántás az lenne, ha lecövekelne a kutya, és ezért jól elvernéd. Az hülyeség. De közölni vele, hogy ne bomoljál édes fiam, pisilni kell, megyünk sétálni, az nem bántás.

Jaj ne, ez de jópofa :D

Az enyém is ilyen kis hercegnő, esőben szó szerint végigszenvedi a sétát. Úgy szoktattam rá, hogy ilyenkor is ürítsen, hogy minden pisi után dicséret és egy kis jutalomfalat, a nagydolga után pedig nagy dicséret és a varázsszó: megyünk haza! Ez bevált nálunk.

Nagyon sok kutya utálja az esőt, ezen nem tudsz változtatni.

Esetleg vehetsz rá vízhatlan kutyaruhát ilyen esetekre, az valamelyest melegen is tartja (ha remeg, fázik valószínűleg).

De igen, lehet simán, hogy a betegsége is közrejátszik (lehet tudni, mi a baja?), és lázas, nincs jól. Konzultálj a dokival.

Nem kell különösebben szoktatni, viszed és menni fog, annyira azért nem rossz dolog az az eső. Annyit kell tudnia, hogy nem úszhatja meg sehogysem, és meg fog vele békélni. Esetleg rá is jöhet, hogy esőben is jó sétálni, mert lehet futni, bandázni, játszani, szaglászni, szóval a szokásos jó dolgokat csinálni.

Persze ha már otthon el van kényeztetve a kutya, hogy kunyerálhat simit meg játékot meg bármit, te meg ugrasz neki, akkor ne csodálkozz azon, ha a sétákat is irányítani akarja majd. Az meg mi, hogy nem viseli el a bélelt kabátot? Ha kényelmetlen neki, akkor megértem, akkor kell neki olyat venni, ami kényelmes, de más kifogás nincs, a gyereknek sem hagyja az ember, hogy megfázzon, csak mert nem szereti a kabátot.

Szóval amint megpróbálod majd a kutya érdekeit figyelembe venni az akarata helyett, működni fog. Nem nagy varázslat, csak magadat kell kicsit átállítani hozzá :)

Nyilván nem akkor kell órákra elvinni amúgy, amikor beteg, de az, hogy felvegyen egy kabátot és elmenjen pisilni, nem az a kimondott állatkínzás, akármilyen képet is vág hozzá. Ez normális dolog, meg kell szoknia, ennyi :)

Írta itt valaki, hogy téged irányít a kutya.

1 hete van nálad, ráadásul beteg is, és ki tudja miken ment keresztül, mire a menhelyre került.

Én türelmes lennék, míg nem gyógyulj meg. Utána kiderül, köze van-e ehhez a dolognak. Ruhácskát adjál rá esőben, náthásan, vízhatlant természetesen.

Ja, és örülj neki, nem 40 kilós, mert egy tacsi mixet azért fel lehet kapni, ha végképp nem akar menni.

Nyilván nem végleges megoldás, de most átmeneti állapotban vagytok.

(Nyugodtan pontozzatok le!)

Szóval mi nem egészen 2 hónapja fogadtunk örökbe egy öreg tacskószerűt. Kennelköhögése meg hőemelkedése éppen nincs (sebaj, van helyette sok más, holnap műtik), viszont rühelli, ha hullik valami az égből, nem szeret sötétben sétálni stb. A történethez hozzátartozik, hogy az én kutyám 2 évet töltött a "sitten", totál ingerszegény környezetben. Ellenben te nem ismered a saját kutyád előtörténetét, hol nőtt fel, milyen körülmények között stb.

Nálunk az eső/hó egy több összetevős probléma volt.

1. Az első kb. egy hónapban, a kutya számára hatalmas stressz volt a séta. Úgyhogy az első kérdésem az lenne: BIZTOS minden rendben van a séta alatt?

(Te, a kutyám olyan hülyeségektől képes volt megijedni... pl. a karácsonyi díszkivilágítástól. Ráadásul az enyém kétféleképp reagálja le a stresszt: vagy lefagy vagy menekül. Utóbbit a gyakorlatlan szem nagy menőkedvnek, ütemes sétának nézheti.)

2. Esőben vízhatlan kabátkát adtam rá, ami valamiért frusztrálta. Úgyhogy a másik kérdésem az az, hogy mi az, amit máshogy csináltok, amikor esőben sétáltok és zavarhatja a kutyádat?

3. Rühelli, ha hullik valami az égből. (A fürdés egy picit más tészta.)

A megoldás a következő volt (nagyjából egyszerre történetek a dolgok, mint tudjuk, "örökké nem eshet"):

- Az esőben/hóban sétálást egy darabig hanyagoltuk, ott voltunk, ahol kevésbé stresszes: a kertben.

- Ha esőben voltunk kint, nagyon értékes jutalmakkal dolgoztunk. (Te tudod mit szeret a legeslegjobban a kutyád, abból adjál neki, jó sokat.)

- A vízhatlan kabátkát akkor is ráadtam, amikor nem esett, így megszokta, hogy olyat is hord.

- A séta megszűnt stresszforrás lenni.

Igaz az első 5 lépésnél egy picit nógatni kellett, de a ma reggeli esőben már jött velem, nem cövekelt le, bár a nyugtatót szedő teknősbéka egy gyors dolog volt hozzá képest :))

Sötét: ugyanez csak pepitában. Illetve annyi segítségünk volt, hogy van 3 kutya, akikkel néha együtt szoktunk sétálni szocializációs foglalkozás címen. Amellett, hogy rájön, hogy nem akarja megenni a többi kutya, ők mutatják neki a jó példát (nem kell reagálni a kerítés mögött ugató kutyára, a sötét az semmi különös stb.)