Whippetet szeretne a 8 éves kisfiam. Ilyen feltételekkel belevághatunk?

Ha a napi minimum 3 sétáját megkapja, amiből legalább az egyiken jól kimozoghatja magát szabadon, akkor semmi gond. A whippet nagyon szeret otthon lustálkodni a kanapén :)

Míg kölyök, természetesen több lesz a gond vele, eleinte nagyon gyakran kell levinni, hogy minél előbb szobatiszta legyen. Érdemes a nyári szünetre időzíteni a kutyavásárlást.

Addig is keressetek tenyésztőt, jegyezzétek elő a kiskutyát.

Napi szinten találkozom két whippettel, mindkettő meglehetősen gazdafüggő, és keveset vannak egyedül, munkába is viszik őket (külön gazdák). De lehet ez véletlenül alakult így, és ha a gazdáknak más körülményeik lennének, ahhoz is alkalmazkodtak volna. Kedves kutyák, ismerős emberekkel visszafogottan barátkoznak, ismeretlenekkel nem igazán foglalkoznak. Kutyákkal való viszonyuk is ilyen, most már a fiatalabbikon is látszik, amelyik még nincs egy éves, hogy a kölyökkori barátaival játszik, az új kutyák kevésbé érdeklik. Az idősebbik meg szinte tudomást se vesz más kutyákról, magától nem megy oda és nem játszik a többiekkel, de nem barátságtalan, csak olyan outsider típus. :)

Szerintem nem különösebben problémás fajta a whippet még egy kezdő kutyatartónak sem. Le kell mozgatni, meg kell tanítani neki alapdolgokat, mint minden más kutyának, de nincs extra követelmény.

1. kutyát az akarjon, akinek a hozzáértése (kutyák kommunikációja, viselkedése, igényei, stb.), és az ideje megvan rá - ez mindkét fél érdeke, különben olyan, mintha összeköltöznél egy idegen kultúra szülöttével.

(jelen létmódomba pl. nem tudnék kutyát bevállalni, miközben más körülmények között volt gond nélkül vezethető, behívható, stb. kutyám) A séta nem együtt töltött idő*, mert az*: amit a társaságodban alszik, eszik, stb. napközben. Ahogy szülő se attól lennél, ha egyszer csak betoppannál, levinnéd a gyereket a cukiba, mekibe, akárhova, majd ennek végeztével ismét otthagynád.

2. whippet, konkrét: ismerős szenved vele, szétszedi a lakást egyedül (anyagi kár), felveri a társasházat, (erkölcsi kár, lakógyűlés, feljelentés állatkínzásért - ha vonyít a kutya, akkor hihető? , stb.) Pedig viszi sétálni, idejét, pénzét dönti bele, jelenleg is kiképzővel dolgozik együtt.

Lehet széllel szemben, de minek? Valaki fogja garantálni, hogy napi 3 (vagy 5, vagy 100) sétával minden ok lesz? Azt, hogy a bútorok épek maradnak, százezrekre rúgó kutyatartási egyéb(!) kiadások (plusz a normál kiadás, mint etetés, oltás, féregtelenítés)?

Én nem riogatni akarok, ezek reális dolgok.

Más oldalról pedig elsőként a gyerekemnek olyan felelősséget adnék megállapodás keretében, ami előbb kisebb szinten próbára teszi (erősíti) a felelősségtudatát, kitartását, akaraterejét napi szinten: hogy a vágyait, igényeit legyen ereje, elméje a saját határain belül kijelölni (magyarán a segítség nem lehet nagyobb, mint az önrész).