Cane Corso szocializáció?

Pontosan, ahogy írtad, ez nevelés függő.

Egyik kutyába sincs belekódolva az agresszió. Maximum ivaréréskor lehetnek problémák, de hát olyankor a legtöbb kan kutya "megbolondul" és a tüzelő szukák miatt megy a kakaskodás, de ez ivartalanítással elkerülhető.

Azért kíváncsi lennék, hogy hogy a többi Canes vajon mennyire szocializálta a saját kutyáját... Mert én akiket ismerek, azok nem viszik se oviba, se suliba, de sokszor még sétálni sem, aztán amikor már felnőtt a kutyus, úgy már sokkal nehezebb szocializálni, mert a sztereotípiák miatt sokan messziről elkerülik a fajtát kutyával és anélkül is. Úgy nyilván nehezebb haverkodni.

nevelés,szocializáció kérdése

minden nap találkozik kutyákkal,szóval a szociális igénye ki van elégítve akkor nem lesz semmi gond.

Szerintem rossz példákkal vagyis rossz gazdikkal találkoztál

Na ne keverjük a szezont a fazonnal. A "nem jön ki más kutyákkal" nem kell, hogy agresszióban nyilvánuljon meg. Lehet úgy is "nem kijönni" a többiekkel, ahogy a pitem teszi: aki idegesíti, azt elhajtja magától, én meg nem hagyom, hogy balhéig idegelje magát, és nincs gond, akárhová elviszem póráz nélkül sétálgatni. A szimpatikus kutyákkal tök normálisan eljátszogat, a kicsiket meg kifejezetten szereti, tőlük bármit eltűr, lerohanhatja egy falka ordító nyéze vagy JRT (megtörtént esetek), és csak nézi őket, hogy hát nektek meg mi bajotok van. A nagyobbakkal meg néha paraszt, de nem veszélyes. Annyira nem, hogy ha mégis balhéba keveredik, akkor sem harap vissza - kivéve, ha őt is rágják, akkor visszaadja, amit kap, de ezért szerintem nemigen lehet megszólni, tökös kutya, nyilván nem fogja szó nélkül hagyni, hogy véresre verjék. Két lyuknál nagyobb sérülést sosem okozott, és azt se csinálta volna, ha nem a nyakát meg az állát lyukasztja éppen a másik, aki amúgy tökre ok nélkül kezdte el megtépni. Amúgy ha nem bántják, csak odakapdos a másik, nyálzik meg hörög, de nem harap, és rászólok, akkor csak lapul, várja, hogy leszedjem a másikat, és próbál kifordulni a szituból. Pár hónapja meg elkapta egy 40 kilós kutya lábát balhézás közben, teli pofával fogta hosszú másodpercekig, és nem harapta át, pedig nem lett volna neki kihívás elroppantani a csontot. Én is örültem volna, ha kevésbé egós a kutyám, de ez van, ezt kell szeretni. Az agressziózást viszont nem kell, és nem is szabad szeretni.

Egy corsónál is simán benne van a pakliban, hogy idővel ilyen lesz, hogy szarik a többségre, meg zavarják bizonyos típusú kutyák, náluk ez mondhatni fajtajelleg, de ez nem kell, hogy azt jelentse, hogy ő automatikusan megtép mindenkit, aki a szeme elé kerül. Amíg jó arc a többivel, addig oké, ha meg benő a feje lágya, és nem akar tőlük semmit, akkor meg ne csináljon velük semmit, legalábbis nyomós ok nélkül. Egy kiegyensúlyozott, magabiztos, jól nevelt kutyának ez nem probléma.

Hozzánk az oviba nemrég jött egy 6 hónapos corsogyerek, addig nem találkozott más kutyákkal, és ő pl. már durván agresszívkedett, be se engedtük az ovisok közé olyan állapotban. De különórán megbeszéltük vele a dolgot, meg kicsit panziózott kollegánál, és hopp, be tudjuk illeszteni közösségbe. A rendszeresen oviba járó staffjainkon is rendszerint kijön ez a jellemvonás, hogy elkezdenek keménykedni, de rendesen kezelve el is múlik - némelyiknek elég az első alkalom, hogy erről lebeszéljük, némelyiknek több idő, de egyiket se hagyjuk, hogy elkezdje élvezni a balhézást, ennyi a titok.

Szóval nyilván az ilyen típusú kutyák hajlamosabbak agressziózással kezelni a problémákat, mint mondjuk egy havanese, de ezt nem kell eltűrni. Mint ahogy nem kell erőszakot tenni a személyiségén se, nem kell haverkodást elvárni tőle, eldöntheti, hogy őt mennyire érdekli a többi kutya, csak a kötözködést kell megtiltani. Annyi önfegyelem minden kutyától elvárható, hogy direkt ne keresse a bajt.

Hát ez a kutya szándékától függ, hogy oké-e. Ha békéltetni megy oda, nem pedig beszállni a buliba, hogy valamelyik résztvevőt még ő is megagyalja, az egy isteni jó tulajdonság. De ritka, mint a fehér holló, és egyébként ez is átfordulhat agresszióba, ha például egy ilyen alkalommal őt is megtépik, vagy igazából akkor is, ha nekiáll kamaszodni, és úgy dönt, hogy kipróbálja, mennyire erős. Szóval legyél résen. Én inkább nem engedném bele semmilyen balhéba, az ő érdekében is.

A pitem is így kezdte amúgy, imádott mindenkit, a kakaskodók közé beugrott, az agresszornak cukiskodott, nyalta a száját, hogy na, srácok, ne már, szeressük egymást Ezt még olyan egy-másfél éves koráig stabilan nyomta. Aztán elköltöztünk a jó környékről, találkozott paraszt kutyákkal, akik zaklatták, meg meg is megtépték, meg ugye közben kifejlődött a saját kis egója, és átértékelődött benne a többi kutya. Nagyon változékony még a jellemük fiatal korban. Nem úgy születnek, hogy mindenkit le akarnak darálni, és nem is maradnak örökké cuki kölykök, a szellemi érés meg a tapasztalatok módosítanak a világnézetükön.

Ja, még azt hozzáteszem, hogy a pitem se százas, ha nincs lefárasztva, és nem tudja kiélni a küzdhetnékjét. De kicsit felrakom a lógatóra, ott kiőrjöngi magát, utána biztonságban van mindenki :D A labdázás a minimum, amit rendszeresen igényel, anélkül tele van krafttal, és azt hajlamos rátolni a többire; labdázás előtt általában nem is engedem rohangálósat játszani, mert átkapcsol predátorba, és akkor nem kedves. Nem szed szét senkit, de durván odacsíp, tarol, bunkózik. Szóval előbb vadászgassa a labdáját, utána mehet a többihez. Lógatni is muszáj néha, sokkal nyugodtabb utána. Ezeket el lehet nyomni, ha az ember Cesar Millan, de én nem vagyok, úgyhogy hagyom, had vaduljon kontrollált körülmények között.

Egy corso mondjuk nem ennyire hiperaktív, de ha benne van a harcolhatnék, akkor arra ki kell találni valami biztonságos levezetést, különben nemigen lehet elvárni tőle, hogy viselkedjen. Valahol ki kell ereszteniük a gőzt.