Németjuhásznál miben jelentkezik az, hogy egygazdás?

Szia :)

Hááát hol is kezdjem...

Azért mondják, hogy egygazdás mert egygazdás. Ami nem azt jelenti, hogy a többi családtagra nem hallgat vagy nem szereti őket. Hanem azt, hogy 1 emberhez különösen erősen kötődik. PL: Ha reggel meglát engem nincs ami megállítsa abban hogy "betörjön" a házba (alapba nem jöhet be) és össze ne nyaljon vagy ne örüljön nekem. Akkor is bejön ha a másik 3 családtagom kiabál vele, hogy kifelé. :D

Illetve nap közbe ha nyílik az ajtó ő megáll a küszöbön vagy bejön, körbenéz majd megfordul és kimegy. Feltéve ha nem vagyok a szobába, mert ha meglát akkor biztosan odajön hozzám, akárhogyan próbálják a többiek "megállítani". Viszont nekem elég egyszer rászólni és már fordul is és pucol kifele.(a többi családtagnak nem örül ennyire, igazából engem vár)

Másik példa: ha kint dolgozok valamit, követ mindenhova és kíváncsian figyeli, hogy mit csinálok. Ha megunja akkor távolabbról figyel (mondjuk az árnyékból nyáron) ,de ha bármerre tovább megyek azonnal felpattan és követ. Vagy amikor nyírom a füvet abba a sávba amit lenyírtam szorgosan és rendíthetetlenül jön utánam 1-2 méterrel hátrébb.

Ha hátul van az udvarban és halja hogy nyílik az ajtó azonnal figyel és ha én jövök ki azon a bizonyos ajtón akkor minden erejét összeszedve szalad oda hozzám. Ha 100szor megyek ki egy nap akkor 100-szor jön oda és örül nekem ugyanolyan szenvedéllyel.

Ha megjövök kocsival, beáll az ajtóhoz és megfeszülve figyeli mikor nyitom már ki az ajtót. A többiekhez csak odaszalad, de azonnal jön vissza az én ajtómhoz és várja, hogy nyissam már ki. Amint egy kis rés van az ajtón fejjel kilöki és a lehető legszorosabban nekem dörgölődzik persze közbe végig magyaráz (nyüsszög :D).

Séta közben szó szerint elveszíthetetlen. Ha a másik 2 kutyával megyünk, ha nem, akkor is körülöttem ólálkodik és azt várja, hogy játsszak vele. Sétakor pl. ha más valaki a családból (akik ugyanúgy ott volt mellette miközben felnőtt) hívja akkor elszalad 5-6 métert tőlem majd megfordul és visszaszalad hozzám pedig én nem szólok semmit. El sem tudom küldeni magamtól. Illetve mielőtt bárhova messzebbre elkószálna (max 20-30 méter annál messzebb nem igen megy) mindig "engedélyt" kér tőlem. Ami abból áll hogy megindul majd 4-5 méter múlva megtorpan és visszanéz, hogy jövök-e illetve, hogy megengedem e neki, hogy elmenjen. Ilyenkor elég a másik irányba megfordulnom és már jön is utánam.

Ez a különbség a gazdi és egy "halandó" között.

A kutya alapjába mindenkire hallgat.

Mindenki ki tudja küldeni, le tudja ültetetni stb. viszont rám sokkal jobban hallgat mint másra. (habár ez nem csak ettől függ hanem attól is hogy mennyire értesz a kutyákhoz, menyit foglalkoztál vele, mennyire fogad neked szót stb.) Pl: nekem egy szóra leül másnak meg a seggét is nyomnia kell lefele, hogy leüljön.

Megpróbálom összegezni: alapvetően a különbség az, hogy a gazdiért rajong és bármit megtesz érte. A gazdi a kutya életének a közepe. Mindent a gazdihoz igazít. Illetve ha ott van a gazdi akkor úgymond a többieket lesz*rja. Pl: Mindig ott fekszik a kutya, ahol engem utoljára látott. Ha bementem a házba akkor az ajtónál vagy úgy, hogy rálásson az ajtóra. Ha elmentem otthonról akkor a kapualjba (amint megjövök odarohan hozzám és ha útközben talál egy rongyot vagy egy botot azonnal fölkapja és nagy magyarázások közepette üdvözöl). Ha hátul a kertben dolgozok akkor hátul fekszik a kerítésnél és addig el nem mozdul amég meg nem érkezem (elmegy inni, ugatni meg ilyenek de mindig visszajön és vár). Vagy ha bemegyek hátul pl. a kazánházba akkor elfekszik az ajtóba. De pontosan az ajtóba úgy, hogy ki sem tudom nyitni csak amikor feltápászkodik :D Olyan is volt, hogy be kellett tenni a kutyaólat az ablakom alá, mert csak ott volt hajlandó aludni.

A többi családtagot is ugyanúgy szereti. Örül nekik játszik velük, ha ők viszik sétálni akkor nekik is szót fogad. Ha hívják odamegy, ha simogatják odabújik, viszont ha meglát engem akkor megszűnt a világ többi része.

A parancsok ugyanolyan parancsok, a "fenyítések" ugyanolyan fenyítések mintha én adtam volna (mondjuk ha valaki többet foglakozott vele a gazdi mellett és nem csak néha megsimogatta akkor rá jobban hallgat), de mégsem úgy dolgozik a kutya. Ha van valami ami elvonja a figyelmét, már nem csinálja. Vagy ha nincs kedve már nem csinálja. (itt most nem a gyere idére gondolok hanem annál bonyolultabb feladatokra) Viszont ha én adom neki akkor mindig végrehatja (vagy legalábbis legtöbbször :D)

[A fenyítést azért írtam bele, hogy megmutassam, hogy ugyanúgy a többi családtag is felette áll és ezt ő pontosan tudja. Egyik családtagot sem bántaná. Csak hát a gazdi a gazdi]

Ezt az egy gazdi dolgot ne úgy képzeld el, hogy egyszer csak lesz. Hogy a kutya génjeibe hordozza és ha eléri a 22,5 hónapos kort akkor varázslatos módón éjszaka kiválasztja ki lesz az, és onnantól úgy lesz. Nagyon sok foglalkozás, szeretet, törődés kell ahhoz, hogy egy kutya így a szívébe zárjon. Ez a kapcsolat nem csak kölyök kutyáknál érhető el. Idegen, már felnőtt kutyával is létre lehet ezt hozni. És ha sikerül akkor ez lesz a világ egyik legklasszabb és legerősebb érzése/kapcsolata. Hihetetlenül jó érzés. Igazából nem is a gazdijává válsz, hanem a társává és attól kezdve soha nem fog ugyanúgy nézni rád, mint másra és ezt most veheted a szó legjobb értelmében. Ami még fontos az az, hogy te mindig is a gazdija maradsz, akármi történik.

Tavaly nyáron 2-3 hónapra el kellett utaznom otthonról. Persze kiadtam a megbízottnak a feladatokat, hogy mit csináljon a kutyával, vigye el sétálni stb.. A kutya könnyen átállt. Persze apukám foglalkozott vele, akivel együtt nőt fel a kutya. Idegen személy esetében nyílván nehezebb lett volna az átállás. Ez a fajta tényleg úgy lett kitenyésztve, hogy tudjon gazdát válltani és ez az amiben egyet tudok érteni a többi válaszolóval. Viszont ami biztos, hogy egyszerre a kutyának csak 1 gazdája van. Amég távol voltam, addig apukámnak örült reggelente, őt várta a kocsiajtóban stb.(igaz, hogy nem annyira mint engem, de majdnem annyira). Akkor ő volt a gazdi. Ez idő alatt ő járt vele kutyasuliba és ott szépen becsülettel csinálta a feladatokat apukámmal. Szót fogadott neki. Viszont ahogy hazaértem vissza állt minden a régibe, neki is örült, neki is szót fogadott, de attól a pillanattól amint hazaértem megint én voltam a gazdi (persze ha nem foglalkoztam volna vele utána megint én, és apám vitte volna mindennap sétálni továbbra is, akkor nem tudom mi lett volna :D Őszintén. Az viszont biztos, hogy még akkor is top listás maradtam volna nála :D)

Még egy utolsó példa: Van 2 másik kutyánk, abból az egyik egy mudi. Amely tipikusan 1 gazdis kutyafajta. Kint vagyok simogatom, etettem, játszok a mudival már vagy 20 perce és rohadtul élvezi. Ekkor azonban kijön az ajtón anya és abban a pillanatban én meg is szűnök létezni. Nem érdekli a játék, a simogatás csak követi árnyékként anyukámat. Még akkor is ha közben én a másik kutyával játszok anya pedig meg se simogatja. És bármit is tennék akármennyit foglakoznék én azzal a kutyával az sosem lenne az enyém. Mindig is anya kutyája volt és az övé is marad. És ez az ami szép a gazdi kötelékben: egy életre szól...

Kedves négyes hozzászóló!

Köszönöm az írásod, több ilyen kéne! Ritka az ilyen, tele személyes tapasztalattal élménnyel, tényleg köszi. Nagyon szép és hasznos írás!