Üdv. Egy 7 éves kaukázusi kutyát mentettem meg az elaltatástól, hogy magamhoz vettem. Szelíd, elfogad, csupán evés közben morog, de nem rám, hanem maga mögé, és a saját farkát próbálja harapni. Ha rászólok, odamegyek, szelídre vált. Ötletek?

Valószínűleg régen egy másik kutya mindig bele akart enni táljába. Ő ilyenkor rámordult, ezzel jelezve hogy húzzon onnan. De a morgásra odament a gazdi és rájuk szólt, hogy csend legyen. Mivel a gazdinak nem mert ellenkezni, meg tudta jól hogy a gazditól kapja a kaját, ezért abbahagyta a morgást. A másik kutyára csak akkor morgott, vagy csak akkor veszett össze vele, amikor nem figyeltek oda rájuk.

Szerintem hogyha hagyod nyugiban egyedül enni, egy idő után rá fog jönni hogy nincs mögötte senki, akitől féltenie kell a kajáját.

Bár lehet hogy sokáig meg fog maradni ez a beidegződése. Pl a mi kisebbik kutyán kb 2 éve van nálunk, és még mindig van jó pár hibás agyi összeköttetése. Néha nehéz értelmezni, hogy ezt most vajon mért csinálja, de végülis ha mást nem, akkor el lehet fogadni a hülyeségeit. De nyilván azért folyamatosan kell tanítgatni, nevelgetni, hátha sikerül elérni nála változást. Pl a mi kutyánk tiszta ideg volt amikor hozzánk került és játszani sem tudott. Most már nyugis, játékos és felszabadult lett. Van amiben változik, van amiben nem. Megmaradt egy két régi rigolyája is.