Mit tegyek, hogy ne nyűszítsen?

Van egy 9 hetes mudi keverék kiskutyám, aki amíg hozzánk nem kerül egyáltalán nem volt szocializálva. Szinte csak az anyjával meg a hét testvérével volt idáig, egymásra pakolt betontömbök rései között éltek... Mikor hazahoztam, első este szinte egyáltalán nem sírt, csak hajnalban kezdett el, gondoltam, ennyi is lesz. És tényleg már másnap nagyon vidám és barátságos volt. Nagyon szereti ha simogatják. DE már tegnap is az történt, hogy ha csak egy percre is egyedül hagytuk az udvaron, fülsiketítő vonításba kezdett. Aztán amint kimentünk abbahagyta. De ez így ment egészen estig, amikor már szerettünk volna aludni, de egyszerűen képtelen volt abbahagyni a nyüszítést. Mivel tényleg hihetetlenül átható hangja van, a szomszédokra gondolva bevittem a garázsba egy elkerített részre. De még 10 órakor is hallani lehetett az üvöltést. Ma reggel pedig hajnali 5-kor arra keltem, hogy javában vonít... Akármilyen fáradt voltam (mert előzőnap is fél 5-ig aludtam), kimentem hozzá, és kiderült, hogy valahogy kimászott az elkerített részről. Visszavittem az udvarra, de mostanra odáig fajult a helyzet, hogy akkor is nyüszög, ha csak egy pillanatra olyan helyre megyek, ahol nem lát. Ezt már nagyon nehezen viselem. Próbáltam megnevelni (pl. hogy amint megszólal, hangos tsss!-vel meglegyintem a fülét), de mintha semmi nem használna. Mit tehetnék?! Leginkább a szomszédok miatt aggódom. Ez már nem a szokásos kölyökkori szomorkodás, inkább neveletlen követelődzés.