Nem tudok örülni a kutyánknak? Vigyük inkább vissza?

Ez az érzés elég sokáig benned lesz. Az én kutyusom 1 hónapja itt van és még mindig aggódok. Még mindig félek hogy rossz gazdi leszek. Törzskönyves kutyát vettünk de most bűntudatom van hogy örökbe is fogadhattunk volna és emiatt a kutyust nem tudom rendesen elfogadni. Szerintem ne gondolkodj ezen csak szeresd és adj meg neki mindent :) jó kutyázást :)

(Persze szeretem a kutyusom sokat foglalkozok vele csak mégis bánt hogy őt más is meg vette volna de egy menhelyi kutyusnak kisebb az esélye gazdit találni :/ )

"Nem tudok örülni a kutyánknak"- Ja hogy ez így megy, ami mégsem tesz a kedvünkre, azt visszaadjuk?!

Gondolj már bele, mi lenne ha a kutyus a gyereked lenne?

Őt is elajándékoznád, vagy árvaházba adnád, mert epilepsziás? Én törzskönyves kiskutyát vettem 4 éve LÁTATLANBAN és mikor hozzám került, kiderült, hogy iszonyatos körülmények között tartották szegényt, rengeteg betegsége volt, az orvosok tanácsa az elaltatás volt, viszont tudtam hogy az az állat megbizik bennem, már a gazdájának tart, konkrétan ÉRTEM ÉL, ezért küzdöttem érte hónapokig. És most itt vagyunk 4 évvel később, és a világért sem adnám oda senkinek, nem hogy még önszántamból vigyem vissza... Hihetetlen, hogy milyen meggondolatlan, gyerekes emberek léteznek , kívánom neked hogy egyszer a te sorsodról is igy döntsön valaki.

Legyél egy kicsit kitartóbb! Csak eleinte ilyen nehéz, a párodnak igaza van, össze fogtok csiszolódni.

Persze, ha nem akarsz kutyát mégsem, akkor még most vidd vissza, és többet ne vegyél magadhoz kutyát. De azt gondolom, hogy valójában inkább a felelősség nyomaszt.

Az epilepszia gyógyszerekkel általában kordában tartható. Menjetek el állatorvoshoz.

A sétát, más kutyákat, és mindent meg kell még szoknia. Türelem, fokozatosság, kutyaovi.