Már egy hete sír, mit csináljak?

Van egy mentett amstaff keverékem, aki kb. 7 hetesen került hozzám. Nagyon pici volt, alultáplált, tele élősködőkkel. Olyan kis szánalomra méltó. Ő is folyton nyafogott, "sírt". Utólag már azt mondom, ez szimplán csak hiszti volt. A folyamatos nyüszítés, és a kis nyafka ábrázata miatt sikerült alaposan "elmajmolni" a kutyát. Állandóan körbeugráltam, velünk aludt, mindenhova hordtam magammal. Gyakorlatilag nem tanult meg egyedül lenni. Most már elmúlt egy éves, de még mindig folyton hisztizik, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné. Ráadásul ezeket a hibákat tapasztalt kutyásként követtem el, korábban sosem történt ilyen. Több kutyát felneveltem már, és persze mind nyafogott az elején, mindet sikeresen leszoktattam róla. De ez a kis szaros (talán az előélete miatt) ezt a "majomszeretetet" hozta ki belőlem.

Ha jót akarsz magadnak, nem követed el ezeket a hibákat. Ha nyafog, hisztizik, nem kell azonnal ugrani. El kell kezdeni tiltani, és meg fogja szokni, hogy nem szabad, és amúgy sem ér el vele semmit.

Nincs kéznél egy hatalmas kosár vagy egy levágható tetejű kartondoboz, némi bélésanyag és egy sarok a lakásban?

Hogy került hozzád a kutyus?

Gondolom, elég váratlanul.

# 3-as vagyok, utólag olvasom a garázsos írásodat. Amit én csináltam az sem jó, de basszus, ti vagytok a másik véglet. Egy ilyen pici kutyát ne szeparáljatok el ennyire magatoktól.

Garázsba bezárni? Miért? Legalább pár hónapig nem kaphatna bent egy félreeső sarkot? Hacsak nem lesz fűthető, vagy extra jól szigetelt háza, akkor télen amúgy sem tarthatod kint, fázós fajta.

Azon pedig ne csodálkozz, hogy hajnalban felkelt. Egy ilyen kiskutyának kb. 3 óránként pisilnie kell. Az ilyen jelzésekre oda kell figyelni. Meg kell tanulnod felismerni a hisztit, és azt, ha a kutya azért sír, mert valamire szüksége van.

Egyébként hogy néz ki egy napotok a kutyával?

De most komolyan egy 9 hetes kutya egy írgalmatlan tündi bündi ölelni való kis lény... És ezt nem valami hisztis 3.14cs@ként, hanem egy 190 magas kigyúrt állatként mondom... Még én is magamhoz ölelgetnék egy ilyen pici kutyust és tuti, hogy velem aludna, de legalábbis a közelemben mert félnék, hogy ráfekszem...

Tulajdonképen, ha már most, pici cuki korában kicsukod a garázsba, akkor felnőtt korában mennyit fogsz vele foglalkozni? Dobsz neki a kennelbe naponta kaját, ha el nem felejted épp?...

Most komolyan, minek neked kutya?