Nektek is ilyeneket csinál/csinált a kölyök kutyátok?

Persze, ez a normális 2 hónapos kölyökkutyák viselkedése.

Ezek elmúlnak majd igen, ha megfelelő nevelést kap.

Ütni nem kell sem a fenekét, sem a száját.

Egyszerűen akadályozd meg, állítsd le, amikor olyat harap, amit nem kéne (kezed, lábad ruhád). Viszont játssz vele helyette olyanokkal, amit nyugodtan haraphat, moroghat, mert erre szüksége van. Rongyozz vele, húzzatok kötelet, vegyél tömör gumilabdát, amin át van fűzve egy zsinór (állatfelszerelés boltban kapsz), gurítsd neki, fogd a zsinórt és engedd, hogy húzza a labdát, majd add át neki stb.

Játék napi sokszor, de egyszerre röviden. Játék után tedd el ezeket a játékokat a következő játékig, ne legyenek nála. Így egyrészt nem tudja szétrágni, másrészt baromi érdekesek lesznek számára, és könnyen fogod tudni később a figyelmét pl. a zsinóros labdájával magadra vonni. :) Tanításhoz is jól fog jönni.

Ezenkívül legyen sok olyan rágnivalója, amit nem baj, ha szétrág és megeszik (marhacsont, bikacsök, szárított bőr stb.) Ezzel mindig legyen ellátva.

Még ne vidd utcára sétálni, amíg nincs meg legalább 3 oltása! Addig otthon lehet gyakorolni a pórázon közlekedést.

Jutalomfalatkával lehet őt csalogatni, irányítani.

Ütni semmiképpen ne üsd, mert csak félős vagy idegbeteg lesz tőle.

Javaslom neked a kutyaovit, amint az oltásai megvannak.

Ott rengeteg hasznos dolgot fogsz megtanulni a kutyanevelésről.

Az enyém nem mindet csinálta. A lábharapdálás megvolt, ilyenkor mindig felvisítottam és egy idő után abbahagyta. Ha harapdált, adtam neki valamit, amit büntetlenül szétrághat (a bolti játékokat nem szerette, egy régi tornacipő lett így az ominózus tárgy, még aludni is magával hurcolta amíg végérvényesen szét nem szakadt.) Este csak első nap mászkált, direkt nem vettük észre, így megtanulta hogy ilyenkor csend és alvás van. Félelem hangos járművektől volt, pl. motortól de kinőtte. A séta közben fekvés is megvolt, egy ideig nem is vittem ki, bent az udvaron tettem rá csak a pórázt, hogy szokja. Utána ezt is kinőtte, ha meglátta a pórázt, azt se tudta hova rongyoljon örömében.

Ilyen kis kutyát csak akkor tilts, ha valami veszélyeset csinál, ahol megsérülhet. Egyébként inkább a figyelmét tereld el. Ütni pedig nem szabad, az éles hangot jobban megjegyzi, inkább erősen szólj rá.

Az enyém nem ilyen, de a harapdálás megvan.

Ilyenkor rászólok, hogy nem szabad, arrébb teszem, ha nagyon nem hagyja abba, akkor rákoppintok a buksijára.

De ilyenkor fel kell neki ajánlani valamit, amit rághat, vagy egy labdát, ami után szaladhat.

Az én kutyám rengeteget alszik, nem tudom mi lehet az oka annak, hogy a tied nem, de ha eleget játszol vele ki kell dőlnie.

A sétához lehet, hogy még kicsi, meg minden más elvonja a figyelmét.

Nálunk csak a harapás volt, ilyen kis korban az enyém még nem tudott ugatni meg morogni, vagy csak nem próbálta:D

Ha nálatok is most iszonyú meleg van, lehet azért nem alszik, meg éjjel ha magára hagyjátok, akkor természetes, hogy fél, egyedül érzi magát, ezért ajánlott az első időkben a lakásban laknia veletek.

Sétálni még szerintem nem lehetne, ahhoz kicsi, és először nem hosszú távokkal kell kezdeni, elég, ha pl kimentek a ház elé, aztán vissza, mindig fontos, hogy jól érezze magát, és pozitív élmény maradjon benne, ne az, hogy húzod magad után.

Ha már megkapta az összes oltását én ajánlanám, hogy akár egy parkba vagy futtató közelébe csak ülj le vele, nem kell bedobni a mély vízbe és 20 kutya közé bevinni, fokozatosan kell hozzászoktatni mindenhez.

Kölyökkorban általában nem félnek mindentől, épp ellenkezőleg, az enyém mindenki nyakába akart ugrani, ha ránéztek:D

Harapdálás ellen felsikítottam, néha nem is szándékosan, mert tényleg baromira fájt, amikor pedig pl mellettem ásta ki a virágoskertet, mondtam hogy nem! és elvittem onnan.

Rengetegen mondják, hogy nem hallgat rájuk a kutya, nem hagyja abba, ha rászólnak, mivel a nem! jelentésére is meg kell őket tanítani, magától nem tudja, így nagyon fontos, ha rászólsz, akkor MINDIG vond el a figyelmét, vidd onnan, tehát érd el, hogy abbahagyja, másképp nem fogja megtanulni.

Sok sikert, (ha kitartó vagy, és túléled a fogzás időszakát, akkor aztán majd fog harapdálni meg rágcsálni, rosszabb nem lesz:D) jó kutyázást!:)

Az enyém sokkal cifrábbakat csinált, egy hiperaktív vizslakeverék amúgy :) De nyugi, 1-2 éves korára már sokkal érettebben fog viselkedni. Persze ehhez nevelni kell!

A harapdálás ebben a korban még teljesen normális, így játszik. Ha fájdalmat okozz, adj ki magas "fájdalmas" hangot, abból veszi az adást.

Este alig alszik... Ebben a korban pedig még kb. csak alszanak meg játszanak. Szóval szerintem mozgasd többet napközben, foglalkozz vele sokat, hogy estére kibukjon.

Sok mindentől/mindenkitől fél... Türelmesnek kell hozzá lenni, lassan megismertetni vele az új dolgokat/embereket (őket is meg kell kérni, hogy legyenek hozzá türelmesek). Közben folyamatosan nyugtatni kell, kedves hangon bátorítani, esetleg jutifalatokat adni neki. És dicsérni kell, ha elkezdi legyőzni a félelmét, közelít a céltárgyhoz/célszemélyhez. Ellenben ha nem megy, nem szabad bántani, később újra kell próbálni.

"út közben ha sétal vag leül vagy lefekszik": szerintem 8 hetesen még korai is direkt sétáltatni. Én 10 hetesen kezdtem kivinni az enyémet, de olyan ingergazdag volt neki a környezet, hogy csak 20-30 méterekre vittem maximum, majd vissza. Akkortájt még a busztól, hangosabb autóktól is megijedt, szellemileg totálisan kimerítette az a rövid séta. Olyan is volt, hogy lefeküdt az út közepére, és kézben kellett hazavinni. Pedig ő tényleg nagyon hiperaktív volt.

És végül: soha nem bántottam őt fizikailag, amíg kicsi volt. Talán eddigi életében 5x ha rácsaptam az orrára nagyon indokolt esetben, például ha játék során nagyon bevadult, és "rám támadt". De szerintem ebben a korban még simán lehet határozottan, verbális úton hatni rá, és a kapcsolatotok szempontjából jobb, ha így fegyelmezed.

Gondolom, még csak most került hozzád. Az első néhány hét csak arról szól, hogy megszokja az új környezetét, és minél jobb kapcsolatot alakíts ki vele, hogy később szoros legyen a kötelék. Ehhez sokat kell vele foglalkozni, és türelmesnek kell vele lenni.

Ez a kor még ne az elvárásokról és az idomításról szóljon, annak később lesz itt az ideje.