Ha a kutyusomnak szeparációs szorongása van mit tudok tenni?

1.) Mielőtt egyedül hagyjátok vigyétek el egy jó nagy sétára, játszatok vele, stb, hogy úgy elfáradjon, hogy csak aludni legyen kedve.

2.) Ha naponta 2x eszik, akkor először séta után kapjon enni, majd ha végzett vedd el tőle. Soha ne legyen egész nap előtte a kaja. Mozgás és kaja után a legtöbb kutya azonnal kidől.

3.) Ne legyen elől semmi, amiben kárt tehet, ne érjen el semmit, tehát pakoljatok össze vagy csukjatok be egy szobát és oda pakoljatok be amíg nem vagytok otthon.

4.) Jó lenne tudni mennyi idős a kutya, mert egy pár hónapos kiskutyát nem legyet csak úgy egyik napról a másikra egyedül hagyni 9 órát. Ha kell, vegyél ki szabit és úgy szoktasd fokozatosan, növeld az egyedüllétek hosszát.

5.) A szobakennelben is ugyan úgy cirkuszolni fog, (ha nem jobban) és akkor soha az életben nem fog beleszokni, ha nincs meg a fokozatosság.

Hát ezt a szobakennelt ne úgy képzeld el, hogy belemegy a kutya és lőn béke és nyugalom. Például nálunk több hét szoktatás után (úgy hogy ott kapott enni, ott simogattuk, szóval csupa jó dolog érte ott, ott is szokott aludni éjszaka) sincs nyugton, ha elmegyünk. Pedig be szoktam csukni és egyedül hagyom, pl amikor felmosok vagy porszívózik. De egyébként bepánikol, és megy a sziréna. Ha meg nem zárom be, akkor odafekszik a bejárati ajtó elé (kamerára felvettük mindig) és ott alszik el, akkor síri csend és el nem mozdul. Szóval ezzel csak azt akartam írni, hogy a szobakennelt ne vedd készpénznek...

Hát elmenetel előtt pedig egy 15-20 percet mindenképp lent kéne lennie a kutyával. Meg jó lenne tudni, hogy ez hogy szokott menni nálatok. Úgy a jó ha nincs semmi elköszönés, könnyes búcsú, csak úgy viselkedsz, mintha a szomszéd szobába mennél át egy pohár vízért. Akkor a kutya sem stresszeli túl a dolgot.

Nézd, ennek nagyon sok oka lehet. Innen a távolból nem lehet sokat mondani. Olvass utána a témának, nézz videókat, esetleg hívj házhoz járó kiképzőt aki látja, hogy mit csináltok rosszul és szól.

A mi kutyánk 1 évesen került hozzánk, úgy, hogy születése óta nem volt még soha egyedül (kistestű kutya lévén egy táskadísz életét élte), aztán amikor az exgazdi rájött, hogy kismamaként nem mehet ez, hogy 5 percre sem lehet magára hagyni a kutyát, mert ordít, akkor ajándékozta el és került hozzánk. Nálunk az első perctől fogva tisztázva volt, hogy ki a falkavezér és hogy itt bizony rend van és szabályok. Persze, az első időszakban volt sírás keményen, de nem gyengültünk el, nem mentünk vissza, csak amikor már csendben volt. 2-5 percekkel kezdtük az egyedülhagyást. Aztán 10 perc, 30 perc, 1 óra, 2 óra és így tovább. Nem hülye, megértette, hogy mindig visszamegyünk és hogy nem kell paráznia, mert nálunk a gyeplő. A cuccokat meg el kell pakolni, hogy ne férjen hozzá semmihez. Pár játékot esetleg kint lehet hagyni. Mi a szobakennelbe is dugtunk el pár szem tápot, hogy azzal is lekösse magát. Vagy kapott egy csirkenyakat, azzal is elvolt. De egyébként semmi reakció se akkor ha elmegyünk, se akkor ha megjövünk, csak mintha épp a másik szobába mentünk volna át. Előtte meg fél óra séta és mozgás persze.

Ezzel a módszerrel kb 2 hét alatt egyedül lehetett hagyni 9 órára, volt amikor magától ment be a szobakennelbe aludni. De mint írtam, nálunk megvolt a házirend, nem volt semmi abajgatás az első időszakokban, meg én napközben is volt hogy elvonultam, hogy megtanulja, hogy nem kell mindig a fenekemben lennie, mert nem éri baj. Most hogy nálatok mi hogy megy, ezt innen senki sem tudja megmondani, ezért írtam hogy lehet egy szakember kellene oda aki látja, hogy hol rontjátok el...