Szerintetek, hogy tudnám anyukámat rávenni egy kutyára?

Sehogy, ne várd el tőle hogy együtt éljen egy állattal ha undorodik tőle... majd elköltözöl és lesz kutyád ha akarsz. Addig meg kibírod nélküle.

Sehogy. Nálam is ez volt. Elköltöztem,és most van egy csodálatos Bernim. Pedig 6 éves korom óta mondogattam,kérlegettem,ígértem de semmi. Most boldog vagyok

Én egy anyuka vagyok akinek a lánya kikönyörgött egy kiskutyát. Molly már három éves, minden nap sétáltatni kel, kozmetikushoz hordani rendszeresen, úgy kéthavonta ha lakásban tartod és hosszú a szőre. Ja és a rendszeres, kb négy havonta , féregtelenítést se felejtsük el. + még három havonta a bolha kullancs irtó. Ha veled alszik gyakran kell ágyneműt cserélni, ha nem akkor is sokkal többet kell mert ha nem látod az ágyadon pocol. Porszívózni két naponta Ügyelni kell a száraz, a nedves táp, arányára, illetve vízre . Annak mindig frissnek kell lenni. Reggel séta, este szintén. De ha napközben is ki tudod vinni akkor sem fog haragudni rád. Cipőt és egyéb rágni valót csak úgy hagyj elől ha nem bánod ha megrágja. Szeretik a kanapé sarkát, ágyneműt, gombokat, csatokat rágicsálni, aztán éjjel takaríthatsz mert kihányja. Mondom én egy anyuka vagyok aki engedett a kislányának. Fél év után Mollyt teljes egészében én gondoztam. Mivel három gyereket neveltem, egyet még nevelek, elmondhatom, hogy egy kiskutyának, és nagykutyának is ha felelősen tartod kell annyi figyelem , törődés mint egy gyereknek. Én jól tűrtem a gyűrődést, az apjuk nem annyira. Jól gondold meg, ha az anyukád nem ilyen tűrőképességgel rendelkezik, mert csak veszekedés a vége, és az nem jó senkinek. Üdv! Egy kutyás , lányos anyuka.:-)

Sehogy. Majd ha külön laksz tartasz állatot. Semmi értelme nincs, pláne annak, hogy utána a menhelyen végezze.