Írnátok pár szót a tacskótokról?

Nekünk kettő volt (szuka-kan), sajnos már nem élnek. Tanyán nagyon hasznosak voltak. Patkányt, egeret összeszedték, sőt, volt hogy reggelre egy egész görénycsaládot előszedtek a farakás alól. Reggel mentünk ki, s ott voltak kinyújtóztatva az udvaron. A rókát megfogni nem tudták, de elcsaholták, elüldözték őket. Idegeneket nem engedtek be, hangos ugatással kapkodtak a bokájuk felé. A családdal, ismerősökkel, a gyerekekkel nagyon türelmesek voltak. A gyerekek ruhába öltöztették őket játékból, és kanállal etették ("babáztak"), a kutyák nem tiltakoztak, sőt, a kanállal etetésnek kifejezetten örültek.

A házba nem jöhettek be, de amúgy fázók kutyák, ha hidegebb volt, benn aludtak a tehénistállóban, a szalmában. Ott mindig meleg van. A jószágot nem bántották, volt, hogy a tehén feküdt, ők meg a hátán aludtak (padlófűtés:))

Nem volt velük soha baj, szófogadó, jó kutyák voltak, de hozzátartozik, hogy soha, egy percre sem unatkoztak. Ahogy ma divatos kifejezéssel mondanák, "le voltak mozgatva", illetve hát lemozgatták magukat...

A kan 16 évesen pusztult el, a szuka pár évvel hamarabb. Azóta sincsenek tacskóink, de még mindig sokat gondolok rájuk.

nagyon rafinált kis jószágok, a maguk módján

nekünk volt sima szőrű és, drót szőrű tacsink is

a sima szőrű szuka volt, ha valaki nem tetszett neki a családból mondjuk rákiabált vagy picit megszidta, annak valamijét zokni,cipő, vagy amin a szagát érezte elásta vagy eldugta, tavasszal mikor a kertet megszántattuk az eke csak úgy forgatta elő a papucsokat, pez játékot,

zoknit, fésüt... :)

a drót szőrű kan volt, nagyon ragaszkodó,féltékeny (a másik is az volt) és amit elétettél azt mind meg ette volna ha hagyjuk, magyarán halálra zabálta volna magát, a hasa már már volt olyan hogy a földet verdeste

(ez eleinte történt miután ivaréretté vált, de az az érdekes hogy egyedüli kutya volt szóval nem volt ki elől gyorsan befalni mindent)

és sajnos öreg koráig megmarad ez a szokása emiatt mindig figyelni kellett a kaja adagjára,

összességében mind a kettő kiváló jelző,és apportírozó kutya volt, macskát,egeret, patkányt, siklót,vakondot, szó nélkül tűz alá vettek és elpusztították.

(a macskát azért mert nem volt macskánk, és ezért nem is fogadták el mint családtag. magyarul egy kutya volt a patkánnyal,elnézést a macskásoktól..)

egy szó mint száz, jó kutya, de talán rá még igazabb a mondás:

kicsi a bors de erős. :)

[link]

sziaa . az ikertesomnak volt 3 tacskoja. 2 sajnos 2 eves kora elott meghalt. az egyiket.a szomszed megmergezte ,a masikat meg elutotte egy eszelős... Okos kuzya,de sokszor.makacs. Mivel kopó tulteng benne a vadászösztön igy nem.mindig figyel rad ugy

ahogy azt te akarod. Kulonben nagyon jol oriz hazat ahhoz kepest hogy kistermetu. Ugat,kaffog... A. kistesonkat tobbszor is megharapta mar,egyedul. engem nem,de persze ez eveles kerdese. De lehet hogy az volt az oka hogy neki van egy leonbergije es a tacsi elnyomva erezte magat. En nagyyon tudom ajanlani,de.mozgatni kell. Ot.pl. a tesom sojhha nem viszi setalni ,ami kar mert nagyon jol viselkedik.

én annyit javítanék, hogy nem a tacskó nem vadászkutya, hanem kotorék, régen borzok, rókák, nyúlak befogására használták, mert bátorsága miatt simán bement a vad után az oduba

illetve előszeretettel kapar

és jó jelző kutya, de nem házőrző