Állapotos kismamák, bevállalnátok egy 3 hónapos kistestű kutyust? Akinek van babája, hogy oldja meg a kutyasétáltatást?

Tapasztalataim szerint ez akkor szokott jobban működni, ha az ember a gyerek érkezése előtt is "kutyás", természetes neki, hogy a kutya a napi rutin része, és eleve így tervez meg mindent. Amikor a gyerek miatti egész napos melóba akarják még beszuszakolni a kutyát is, az ritkábban sikerül. Ha választani kell, hogy a friss anyuka inkább magával törődik fél órát (alszik, relaxál, rendbe teszi magát, akármi), vagy leviszi a kutyát, akkor ritkán szokott a kutya nyerni, vagy ha mégis, nem őszinte örömmel, nyűg lesz az egész, annak meg semmi értelme. Ha meg friss a kutya is, a gyerek is, te meg kiakadsz tőlük, mert neadjisten még a hormonjaid is b****ák az agyadat, akkor az senkinek nem lesz jó. A kutyatartás örömteli aktív kikapcsolódás kell, hogy legyen :)

Én azt javaslom, hogy várj a kutyával, amíg a gyerekkel ráállsz egy napi rutinra, és meglátod, hogy belefér-e még napi három séta - vagy ha kölyköt akarsz, akkor még több, a járulékos kellemetlenségekről (nem szobatiszta, mindent a szájába vesz, stb.) nem is beszélve.

Persze neked kell tudnod megítélni, hogy mit bírsz, de mivel most olyan dolgokat készülsz a "nyakadba venni", amikről még csak sejtésed van, nem biztos, hogy jó ötlet így egyszerre. Főleg, ha már most is attól tartasz, hogy hogy fog beleférni az idődbe, meg el se tudod képzelni, hogy egy dolgozó embernek hogy fér bele.

Pörgesd végig a fejedben a legrosszabb eshetőségeket, legyen terved rá, hogy hogyan oldod meg, és tisztázd magaddal, hogy komolyan akarod-e a kutyát, elhatározod-e, hogy ha törik, ha szakad, 10-15 évig gondoskodni fogsz róla, mert ő is a te "gyereked". Ha nem vagy ennyire magabiztos, akkor inkább várj; magadat, a kutyádat, a gyerekedet, meg a férjedet is megkímélheted egy csomó stressztől.

Azt mondják, az a jó, ha legalább 2 év van a gyerek és a kutya között. Az mindegy, hogy a gyermeked 2 éves, és utána lesz kiskutyád, vagy a kutyád felnőtt már, jól nevelt, amikor érkezik a baba.

Szerintem ne vállald be. Mire megszületik a kicsi, addigra pont lesz egy kamasz, energikus, rengeteg foglalkozásra és nevelésre szoruló kutyád. Nem valószínű, hogy lesz elég időd rá is.

Nem vállalnám be. Az én kutyáim 3 és 4 évesek voltak az első gyerek születésekor. Megvolt a rutin, csak sima séta helyett babakocsit toltam.

De láttam olyat, aki a gyerekét mei-tai-ban elölre magára kötötte, a kutya meg vitte ész nélkül. Ha elesik a csaj...

Most képzeld el, amikor te a pici babával és az akkor még nem "kész" kutyáddal sétálsz. Hiába kistestű. Csak simán eléd lép, te elbotlasz.

Aztán: mikor neveled? Amikor a hasfájós babád csak a mellkasodon tud elaludni és amikor felmerül benned a gondolat, hogy most már biztos le tudod tenni a kiságyába, rögtön felébred? Alig alszol éjszaka, nappalod sincs nyugodt, állandóan mosol, meg takarítod a gyereket, aki simán nyakonfossa magát, MIUTÁN bepelekáztad.

Én most már (meg majd te is, ne aggódj) jókat röhögök. Nem bírtam volna kölyökkutyával, az tuti.

És mi van, ha nem lesz problémamentes a szülésed, akár sima, akár császár? Örülsz majd, ha a gyereket el tudod látni.

Na, felvázoltam a lehető legrosszabbakat, remélhetőleg egy tündéri jó gyereked lesz!

Várj még a kutyával min. 2 évet!

Nekem van egy 9 hónapos kistestű kutyám, aki már nem annyira kölyök, de még nagyon fiatal és bizony rosszcsont és az első babánkat várjuk. Mi nagyon sokat küzdöttünk a babáért és valahol a kutya is azért lett, hogy legyen egy kis élőlény, akiről gondoskodhatunk, amíg nem jön a baba. Ettől függetlenül mindig kutyaként kezeltem, nagyon szeretem, de nem eszünk egy tálból, nem nyalhatja az arcom, stb. Nehéz már most, főleg, hogy a reggeli sétáknál nem egyszer úgy mentem le, hogy vajon kibírom-e hányás nélkül, de le kellett vinnem. Persze segít a férjem is sokat. Emellett 8 órát dolgozom és meg lehet oldani. De nehéz. Biztos sokkal-sokkal nehezebb lesz, ha már meglesz a baba, de tudtuk, mit vállalunk, meg fogjuk oldani. A kutyával is foglalkozni kell, ő is megérdemli azt a törődést, ami egy kutyának jár. Csapatmunkával kialakítunk egy új életritmust. Nem mi leszünk az első család, ahol baba érkezik kutya mellé.

De valóban jól fontold meg, mert rengeteg áldozattal jár, amit egyébként meghálálnak ezek a kis állatok. És mindenképpen közösen dönts a pároddal, hiszen közösen kell majd ellátnotok is.