Hogyan gyászoltok? Hogyan kell elengedni?

Elveszítettem a kutyám. A legjobb barátom volt, közel állt hozzám, mint egy szerelem. Együtt aludtunk, együtt csináltunk mindent. A legszebb szeretetet tőle kaptam. Tudom, ez furcsa, csak az érti meg, akinek hasonló a kapcsolata a kutyusával. 14 éves volt, 3 éve küzdöttünk rákkal, hol itt, hol ott. A legjobb onkológushoz vittem, humán ellátást kapott, de így sem tudták megmenteni a hasnyálmirigy daganattól. Amíg a vizsgálatok tartottak, 3 hétig infúzióval, vitaminokkal, fecskendővel etetgettem, de a 3. hét végére már nagyon elgyengült. 10% esélye volt a műtéttel, a nélkül 0%, így hát belevágtunk. Az ölemben bódították el, utána vitték a műtőbe. Bár azt mondtam sosem tenném meg, de mikor már semmilyen remény nem volt, kimondtam az utolsó szót, altassák el. Nem volt erőm bemenni hozzá már akkor, hogy felvágva lássam. Sosem tudom meg, nem történhetett-e volna csoda, hogy mégis rendbejön. A doki szerint kizárt, max 5-6 napja lett volna még óriási fájdalmakkal, és a mája is nagyon rossz volt. Mindenki azt mondja jól döntöttem, de mégsem bírok a lelkiismeret furdalással. 23 évem alatt nem kellett senkit elengednem, aki ilyen közel állt volna.

Tényleg el kell engedni? Tud valaki segíteni hogy lehet elengedni? Hogy lehet ezt a lelkiismeretfurdalást feldolgozni? Ti hogyan gyászoltok? Hogyan lehet ezen a fájdalmon könnyíteni? 1 hete történt, és eddig még semmi nem változott 