Mit tegyek? Eutanázia?

Hidd el, jobban jár, mert ez már nem élet így.

Én félek az altatástól. Szerintem nagyon szépen hangzik, de valójában ugyanúgy megölik a kutyát. Légzésbénítás, stb...normális esetben érzéstelenítve, alvás közben. Egyszer altattam el kutyát és örökre megbántam. Utólag azt éreztem, meg kellett volna hagynom neki a döntést, hogy mikor akar elmenni. Igenis el lehet dönteni! Az én nagymamám is eldöntötte és nem evett többé. De ez az ő döntése volt. Amíg harcolni akart, harcolt és amikor készen állt rá, elment. Eközben a fájdalmait próbáltuk csillapítani, de a döntést ő hozta meg. A kutyám úgy halt meg, hogy nem akart akkor abban a pillanatban meghalni. Iszonyatosan félt és szenvedett, amikor megkapta a légzésbénítót. Az a sátáni szörnyeteg állatorvos szimpla léghzésbénítóval ölte meg, mindenféle érzéstelenítés és altatás nélkül. Sírt a kutyám. Én meg azt hazudtam a fülébe suttogva, hogy nincs semmi baj. Azóta sokat gondolkozok mindezen. Van egy állatorvosi könyvem is, felsorolva a lehetséges altatási módok. Túl szép szó ez, hogy altatás. Talán ha a magyar másként nevezné, mondjuk kíméletes megölésnek, kevesebben döntenének mellette. Én tudom utólag, hogy a kutyámnak már akkor se volt sok napja hátra. Talán jobb lett volna megvárni, hogy ő menjen el saját magától. Ez, amit én átéltem, gyilkosság volt. Egyetlen mentségem, hogy nem tudtam, hogy hogyan fogja elaltatni. Azt hittem, csak elalszik szépen. De átélve azt ami történt, abszolút altatásellenes lettem. Azóta egy állatorvosi természetgyógyászati könyvben találtam egy gondolatot és abszolút durva beavatkozásnak tekinti az altatást. Én egyre jobban hiszek abban, mert már eltemettem néhány embert, hogy a meghalásban aktívan benne van a döntésünk (jó, mondjuk egy autószerencsétlenség esetén vagy megfulladáskor talán kevesebb időnk van dönteni, mint mondjuk akkor, ha rákban szenvedve dönt úgy valaki, hogy nem eszik többé). Nem biztos, hogy jó elvenni a döntés jogát. El kell búcsúzni, el kell engedni dolgokat. És ehhez idő kell és ha van idő, azért nem szabad elvenni az időt, mert amikor majd elviselhetetlennél is elviselhetetlenebb lesz a szenvedés, akkor úgyis fel fogja adni. De amíg él, talán azért él, mert élni akar. De lehet hogy tévedek.

Az első kutyánk elaltatását 25 évesen nagyon nehezen viseltem. A későbbi másik kettőt szintén el kellett altatni, akkor már idősebben kevésbé viselt meg.