A shar-pei egygazdás fajta?

Ha azt szeretnéd tudni, hogy hajlamos-e telibe leszarni minden egyéb élőlényt a gazdáján kívül, akkor igen. Nehezen nyílnak ki másnak, bár az is tény, hogy ha az ember fel tudja venni a fonalat, és az ő stílusukban kommunikálni, játszani, akkor elég kedvesek tudnak lenni. A maguk módján. Csak ezt nem mindenki értékeli.

Én pl. legutóbb onnan vettem észre, hogy megkedvelt egy shar pei, hogy fél órán keresztül azt játszottuk, hogy én megpróbálom elkapni egy pórázzal, ő meg megpróbál megharapni. Az idő nagy részében azt hittem, hogy tényleg bántani akar (Oscar-díjas alakítás volt, gyilkos hörgéssel, támadással, mindennel), de aztán kiderült, hogy nem, ő egyszerűen csak így játszik. De mire én ezt észrevettem... :D Szerinte tök jó buli volt. Amikor végeztünk, odajött, és röfögve belenyomta a húsos arcát a lábamba, hogy "na, jót szórakoztunk, ugye?" :D

Szóval van egy stílusuk, amihez az átlagember nem tud alkalmazkodni, ezért nemes egyszerűséggel a shar peiek nem foglalkoznak velük - kb. olyan alapon, mint ahogy én se megyek oda random külföldiekhez magyarul cseverészni. Ti jobbra, én balra, mindenki boldog. Ezért tartózkodóak ők szerintem, mert nagyon más világban élnek, mint a kutyák többsége.