Mit értünk pontosan a szocializáció alatt?

Nincs neki definíciója (legalábbis én még nem találkoztam vele), de alapvetően minden ide tartozik, ami a világ megismerését jelenti. De sűrűn alkalmazzák (alkalmazzuk) kimondottan a kutyákkal való szocializációra is.

A tömeg és zaj helyett viszont én inkább azt mondanám, hogy új ingerekhez való szoktatás (intenzív ingereket is ideértve). Minél több újdonsággal ismerkedik a kutya, annál jobban fogja kezelni úgy általánosságban az ismeretlent. Nem az a lényeg, hogy célirányosan darabonként mindenhez hozzászoktasd, hanem hogy az újdonságot tanulja meg kezelni. Hogy ha egyszer találkozik valami ismeretlennel, akkor az jusson eszébe, hogy "ez egy újdonság, de már találkoztam ezelőtt negyvenféle újdonsággal, és egyik se volt veszélyes, úgyhogy ettől se fogok betojni".

Például egy jól szocializált kutya, ha még sose nyitottak ki mellette hirtelen egy esernyőt, de városban él, és rendszeresen csapkodnak be a füle mellett ajtókat, dudálnak, futkosnak gyerekek, rázzák ki a szőnyegeket, satöbbi, akkor jó eséllyel attól se fogja összetojni magát, ha valaki mégiscsak "megtámadja" egy esernyővel, mert ez a kétszáznyolcvanötödik hasonló új inger, ami éri, és mivel az előző kétszáznyolcvannégy se bántotta, ezért ettől se fog megzuhanni.

Illetve egy tévhitet szeretnék eloszlatni: a szocializáció jó esetben nem annyi, hogy _viszem_ a kutyát mindenhova, hanem hogy viszem és _megmutatom_ neki a helyes viselkedést. Mert ha magától esetleg nem jól reagál, annak nem az lesz az eredménye, amit az ember várna. Különösen igaz ez a többi kutyával való viszonyra, ott szokott mindenki nagy kerek szemekkel nézni, hogy "de hát én vittem kutyák közé, aztán mégis hülye lett". Aminek az egyik leggyakoribb oka az, hogy sose volt elvárás a rendes viselkedés, a kutyatársaságon múlott, hogy mit tolerálnak és mit nem, a kutyatársaságnak pedig szintén nem mondta meg senki, hogy hogyan kellene viselkedni, tehát kicsit úgy néz ki a dolog, mint egy óvodáscsoport felügyelet nélkül: előbb-utóbb valakinek a haját fogják tépni. Nem feltétlenül szó szerint, de általában nem olyan a végeredmény, amire az ember a "kiegyensúlyozott" vagy a "harmonikus" szavakat használná, akkor sem, ha nincs látványos balhézás.