Hogyan nevelhem le a kutyám az állandó ugrálásról, rámtapigatásról? Tudom, a válaszok nagy része a "vidd kutyasuliba lesz", ahova járunk is, de nagyon tessék lássék kutyasuli, eszköz híjján pedig nem tudunk messzebbi településre elmenni.

A lényeg: utcán talált bizalmatlan kölyök volt, most bármikor behívható, szépen jár pórázon/anélkül, már labdázik (eleinte nem merte elvenni, vagy nem foglalkozott vele), előreküldhető, nem mondanám, hogy "kapuszabály" mert nem tudatosan van kérve tőle, de nem megy ki a kapun, ha szólok h NEM akkor elhagyja a butaskodast, bármibe kezd. De! Szökik. Csak a ház körülre megy ugyan, de akkoris az utcán van, és a kerítést szedi szét, pedig rendszeresen sétálunk, és azóta csinálja h kiengedtem magammal a ház köré, pedig folyamatosan foglalkoztatva volt. És a NEM egyetlen esetben nem használ: leül elém és teszegeti rám a mancsait. Három kutya van, de a másik 2 nem az enyém, azokkal nincs annyit foglalkozva (nem én vállaltam őket, mégis rám maradtak). Ha leülök, mind odajon, lökdösik egymást, az enyém letapossa őket folyton, szóval káosz. Illetve ha hárman szaladnak elém mind felugrál, az enyém is, ami örömében ugrál ugyan máskor is, de ha egyedül van,nem rám legalább. A másik: kaja előtt is iszonyúan bepörögnek, az egyiknek a szája is habzik ilyenkor, pedig csak szóra mehetnek az ételhez, de míg kiérek hozzájuk a tálaikkal a kezemben addig ezt csinálják. Mit tanácsoltok?