A tegnap elaltattak a kutyamat. En hoztam meg a döntést, azóta iszonyú lelkiismeret furdalásom van. Sirt a kutyam, es en nem tudok szabadulni ettol a gondolattol. Ti hallottatok, láttatok ilyet h sir egy kutya? En eddig soha.

Ne ostorozd magad. Az már neki sem lett volna boldog élet, ha még x napig/hétig/hónapig szenved. Nehéz döntést hoztál, de az ő érdekében, hogy ne csak fájdalom legyen az utolsó ideje itt. Így ráadásul mellette is lehettél, ez biztosan nagyon sokat számított neki.

A lelke pedig nem tudom, hova lesz, én nem vagyok vallásos, de abban biztos vagyok, hogy akárhova is került, ott már nem fáj neki és nem szenved.

7-es vagyok: közel 60 éves. A szüleim már rég nem élnek, de amennyit édesanyám szenvedett, 2 hónapig haldoklott, akkor 30 évesen is úgy gondoltam, mint most, 30 évvel később, bizony, inkább hagytam volna elmenni, ne szenvedjen ennyit.

Van olyan betegség, fájdalom, amikor már nem élet az élet, én pl. nem engedélyezem, hogy ha úgy alakul, gépekkel tartsanak életben. De természetesen ez egy más téma, nem tartozik a kérdéshez.

Én is rettegtem ettől, hogy meg kell hozni ezt a döntést. A kutyám 3x volt babéziás 2ből teljesen kigyógyult (kullancsriasztót használtunk). Amikor harmadjára azt hittük megint meggyógyul, jött a hidegzuhany 2 napig nem tudott pisilni, napi 2x jártunk katéterezésre, injekcióra, iszonyatos fájdalmai voltak. 2. nap este megbeszéltük, hogy megbeszéljük az orvossal, hogy elaltatjuk, mert ha nem tud pisilni és katéterezésre kell járni vele az már neki sem jó. Megbeszéltük, hogy hazahozzuk, eltemetjük, a kertben a helyét is kiválasztottuk. És láss csodát, mintha megérezte volna másnap reggel magától ürített. Igaz még az ovos sem tudta, hogy mitól állt el a vizelete, mindenféle vizsgálat ellenére, de meggyógyult és még egy fél évet velünk volt. Egyik reggel, lassan egy éve örökre elaludt más embernek ünnep a Valentínnap, nekem egy szomorú emlék (ugyanis ezen a napon hagyott itt hűséges barátom). Ne emészd magad hidd el jól tetted, hogy elengedted, ha egyszer odajutok én sem szeretnéket éveket/hónapokat hosszú kínok közt eltölteni.

Egy példa: Dédim 96 éves koráig önellátó volt, közel 50 évet egyedül élt le, de a család szeretetében. Eltörte a kezét 3 hónapon át épült le, mindenki tudta, hogy ebből az állapotból nincs kiút (öregekothhonába került, 24 órás felügyeletre, pelenkázásra szorult, járni nem tudott, pedig élete során soha nem használt sem járókeretet, sem botot). Mindennap volt nála a családból, szépen felosztottuk. Hol megismert minket hol nem. Annyira méltatlannak éreztük ezt a helyzetet egy gyönyörű életút és a vége ilyen szenvedés, neki ez már nem volt élet, enni, inni, beszélni nem tudott már, azt kívántuk neki, hogy legyen vége, menjen el méltósággal. Szerintem senki nem akar hosszan ilyen állapotban lenni, és mást így látni legyen az kutya vagy ember.

Sokáig fájni fog még, hagyj időt magadnak a gyászolásra. Az eutanázia rettenetesen nehéz döntés. Én még most, három év után is úgy érzem, hogy hagytam megöletni a 16 éves kutyánkat, pedig tudom, hogy ez volt a helyes megoldás, mert az idült reumája miatt már lábra állni sem tudott, a veséje is elgyengült, szürkehályogja is volt.

Helyes, felelős döntést hoztál, mert ha egy kutya jelzi, hogy valami nagyon fáj neki, akkor sajnos már késő rajta segíteni. Sokáig tudnak csendben szenvedni. Nem túltenned kell magadat rajta, hanem megtanulni együttélni azzal, hogy már csak az emléke és lelke van veled, nem ő maga.

Akármennyire rossz,de jó döntés volt.

Amikor egy kutya már szenved, jobb hagyni menni. Ilyenkor nem nézheted,hogy jajj én nem akarom,hogy elmenjen. Az ő érdekeit kell nézni. Ha bele gondolunk senki nem szeretne fájdalmakkal élni. Állatnak és embernek is szenvedés.

Én kutyám februrában lesz 15 éves, egyenlőre jól van, bár már a doki megállapított egy enyhe szívbillentyű zavart meg a térdével van vmi.

Viszont a doki mondta,hogy már minden nap ajándék. Fel kell készüljek arra,hogy lassacskán reméljük minél később,de majd el kell engedni.

Én szeretném,ha magától menne el.

De lehet altatni kell,nyilván ezt előre nem lehet tudni.

Volt kutyánk aki daganatos volt és altatni kellett,nem egy jó dolog,de a kutyának jót teszel vele és ezt kell nézni!!

Kitartást!

A kutya különleges eset. A helyzet az hogy a természetben a vadállat nem sokat szenved, amikor már beteg akkor egy másik ragadozó megöli. Vagy ha nem tud mozogni akkor nem kap vizet és 3 nap alatt kimúl.

Namármost a kutya háziállat, nincs mi levadássza és mi etetjük itatjuk akkor is ha nagyon beteg. Kényszerítjük hogy éljen. Megkerüljük a természet rendjét.