Hogy tehetném 100%-ig behívhatóvá a kutyám? Mit tegyek, ha néha játssza a süketet?

Azt kell megtanulnia, hogy a póráz nélküli séta nem azt jelenti, hogy a világ végén önállóan rohangálhat. És neked is ezt kell megtanulnod. (No offense, de ettől megyek a falnak sétáltatásnál :) ).

Természetesen tökéletes kutyád sosem lesz, hiszen mindegyik egy személyiség. Viszont a jó sétáltatás titka, hogy nem te figyelsz a kutyára, hanem ő rád, és ezt nem tudja megtenni akkor, ha nagyon messzire elengeded. Ahogy telik az idő és összeszoktok, kialakul majd, hogy nálatok mennyi ez a bizonyos táv, nagy általánosságban 3-4-5 métert mondok, de kutyánként változik.

Mi rengeteget játszottunk azzal, amíg kölyök volt az enyém, hogy "bújócskáztunk" - parkban sétálva, ahol ezt meg lehetett tenni, a túlzott eltávolodásnál (nyilván, ha nem figyelt oda) egyszerűen elbújtam egy fa mögé. Minden kutya pillanatokon belül keresni kezdi a gazdit. :)

A másik ilyen, hogy én még a napi megszokott sétatávon is megteszem azt, hogyha túllépi a fent írt néhány méteres távot, akkor megállok, utánaszólok. És bizony egy helyben állok addig, amíg vissza nem jön, ha kell, akkor többször szólva. Ha visszaér, akkor lábhoz, és néhány métert úgy sétálunk, hogy szorosan mellettem kell maradnia.

Nagyobb távolságnál ne félj egyébként erélyesebben rászólni a kutyádra. Ne tarts attól, hogy mit mond majd a másik, mert csúnyán beszélsz. De a kutya nagyon megérzi ezeket a hangszínváltásokat, és ha következetesen használod, akkor oda fog rá figyelni, hogy húha, most komolyság van.

A másik - és ezt majd csak az idő adja meg -, hogy ismerd ki a kutyád testbeszédét. Én már a farka billenéséből látom az enyémnek, hogy csak kíváncsi a másikra, vagy mindjárt őrülten odavágtat, és jószerivel azelőtt tudok neki szólni, hogy igazából megszületne a gondolat a busa fejében. :) De ez tényleg hosszú idő, és sokat kell vele foglalkoznod. Mi már 9 évesek vagyunk, ez sokat nyom a latban. :)

A bújócskának pont ez a lényege, hogy akkor "tűnsz el", ha eltereli valami a figyelmét. Oké, nyilván ezt nem akkor fogod gyakorolni, mikor másik kutyát készül lerohanni, de az alapelv és a lényeg ugyanaz: hogy akkor is fél füllel rád figyeljen, ha amúgy más köti le a figyelmét.

De amúgy a folyamatos visszahívást gyakorolhatod akkor is, ha másik kutyáról van szó. Tereptől függően, pl. ha a hosszú egyenes útszakasz végén látja meg a kutyád a másikat, és messziről hegyezi a fülét, akkor magad mellé parancsolod, és folyamatosan szóval tartod (mellettem, marad, nyugi, lábhoz, teljesen mindegy, amivel erre tanítottad). Nem kell megállni és bevárni a másikat, sétálj nyugodtan tovább, de a lényeg, hogy akkor is folyamatos duruzsolással tartsd magad mellett a kutyát, ha esetleg most pont nem akart volna odamenni. Ha közelről látod, hogy a másik kutya/gazda is lelkes, akkor megállhatsz, és akkor (de csak akkor!) engedélyt adhatsz rá, hogy mehet.

Persze ez csak olyankor működik, ha legalább olyan hamar meglátod a másik ebet, mint a kutyád, és van néhány méteretek ezzel játszadozni. Szóval ez nagyon esetleges, de ha alapból profin megy már a visszahívás és a melletted séta, akkor ez lehet a következő lépés, megfordítani a dolgot - előbb legyen a parancs, és utána a figyelemelterelés.

(Amúgy, ha emberekkel is szociális, ezt akár egy baráttal is gyakorolhatod.)

Hosszú pórázzal lehet gyakorolni,legolcsóbb erre a redőnygurtni.Azzal elengedheted jó messzire és ha nem jönne első szóra akkor berántasz neki a zsinórral. Nem egy kényelmes módszer de nem is kell minden nap csinálni.

Egyébként az említett bújocska jó dolog, de egy ellenkező irányba levágott látványos elszaladás is segít. A legtöbb gazdafüggő kutya ilyenkor azonnal nekiiramodik ha a gazdája ott akarja hagyni.

Megosztó módszer és drága is, az elektromos nyakörv. Ennek több variánsa létezik, van olyan amelyik nem csak ráz ,hanem sípol vagy citromos permetet szór a kutya feje mellé.Ezzel kontrolálható több 100 méterre is a kutya,no de elvileg ugye nem engedünk el ilyen messze ebet,hacsak nem vadászkutya.