Sportkutyások! Aki kihagyott fél-egy évet a kutyázásból, utana sikerült visszarázódni?
Sziasztok!
Megpróbálom röviden leírni a lényeget. :) 4. osztályos voltam amikor megkaptam életem első kutyáját egy kistestű keveréket. Már egész kicsiként is rajongtam az állatokért. El is kezdtem klikkerezni vele, sok hibával, döcögősen, de működött a dolog. Egy evre rá mentünk először kutyaiskolába ahol kis idő múlva agilityzni kezdtünk. Ezután jártunk egy-egy versenyre, de végül vele abbahagytam az agilityt egy egészségügyi problémája miatt, ami sajnos nem sokkal később (ekkor nyolcadikos voltam) el is vitte. Röviddel a halála után orokbefogadtam egy pumi keveréket nagy álmokkal tele. Szépen indult vele minden, gyorsan tanult még csak 1,5 éves volt. Vele terelni kezdtem majd agilityzni. Sokáig jártunk edzésre, ennek az vetett véget, hogy mióta ismerem nem birja az utazást. Se az autót sem a tömegközlekedést. Nehezen de kibírja az 50 perc buszozast, eleinte hányós zacskóval mentünk, mara ez leredukalodott nyalcsorgatasra. Kapott gyógyszert állatorvostól ami nem sokat segített viszont olyan álmos lett tőle, hogy egyáltalán nem lehetett motiválni. Úgy egy éve ritkulnak az agility edzések, fél éve pedig egyáltalán nem voltunk. Ennek egyik oka, hogy nekem nem ér annyit az edzés, hogy azt lassam, hogy szenved az utazás miatt es azon aggodjak mikor kell lepattannom be a buszról. A másik meg hogy 18 vagyok, elkezdtek más dolgok érdekelni. Bikjöringezuk es engedelmest fejlesztgetem vele, de a komolyabb kutyázás ami miatt anno befogadtam kizarva, bar ezt nem negativumkent élem meg. Egy ideje motoszkál a gondolat a fejemben, hogy venni szeretnek egy kutyát. Ki is néztem a tenyésztőt, mindenfelének utánajátam. Hiányoznak a versenyek, a kutyasuli es az az egész légkör. De az az igazság, hogy nagyon tartok attól, hogy már nem tudom olyan nagy imádattal csinálni ezt az egészet. De közben meg a szivem megszakad amikor látom a képeket, blogokat másokról es a csapatomrol. Kérlek segitsetek egy kicsit, hogy nektek bizonyos kihagyás után sikerült újra megtalálni azt az önmagátokat? Illetve mit tennetek a helyemben?
válasza:Nekem sose volt bajom a visszaállással. Én is 4.-esen kaptam az első kutyámat, majd 7.-esen a másodikat. Most már csak a másodikkal agilityzem versenyszinten.
Én egyszerűen nem tudnám abbahagyni :) ha konkrét versenyekre, edzésekre nem is megyek fél évig, otthon van egy pici pályácskám, ahol heti többször gyakorlunk. Máshogy nem is lehetne lefárasztani a kutyákat. :)
Én imádok versenyezni és számomra az agilityben van egy olyan megfogalmazhatatlan dolog, ami egyszerűen arra késztet, hogy ne hagyjam abba és én sem akartam ez ellen egyszer sem küzdeni.
Próbáltunk mi is más sportokat (frizbi, cannicross, bikejöring, dog dancing, terelés), de egyszerűen nem fogtak meg és csak alkalmanként sufni tuning módjára vesszük elő őket, lefárasztás gyanánt, de nincs az a pénz, ami rávenne még egyszer, hogy induljak ilyen versenyeken (meg persze erre igazán alkalmas kutyám sincs).
Az a kérdés, hogy valójában mit untál meg: a kutyasulis oktatásokat vagy az egész kutyával való foglalkozást.
Mert, ha csak az elsőt, simán bevállalhatod a kutyust, viszont ha a napi foglalkozást is legszívesebben offolnád, akkor nem biztos, hogy jó ötlet egy másik kutyus beszerzése.
19/l
válasza:Kicsit off, de próbáltátok szakemberrel megoldani az utazásos problémát? Olyannal, aki nem sportra meg engedelmesre szakosodott, hanem kifejezetten viselkedési problémákra. Hátha lehetne javítani rajta, és te is biztos motiváltabb lennél, ha nettó bulizás lehetne az egész, nem egy tortúra az utazás miatt.
Ettől még éppen lehetne másik kutyád is, csak a pumit se kéne kihagyni a mókából ;)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!