Én hányadik gazdájának számítok?

Megszületett valahol vidéken. Az egyszeri szaporító gazdája kiállt a kosár -ki tudja hány hetes- kiskutyával a szombati piacra, hogy eladja őket. Ő volt az utolsó, senki nem vitte el, késő délután egy házaspár könyörületből megvette, bár nem akartak kutyát, de tudták jól, hogy arrafelé mi az ilyen meg nem vett kutyakölykök sorsa (agyonverés, elásás a hátsó udvaron). Így hát hazavitték, és a rövidszőrű, kistestű kutyakölyköt kirakták a kertbe. Novemberben... Pár nappal később arra járt egy pesti rokon, felörült a kutya láttán, hazavitte magához, hogy majd ezzel lepi meg a barátnőjét. A barátnő örült is... egy darabig, aztán az újdonság varázsa megkopott, a kutyával foglalkozni kellett, szóval hamar nyűg lett nekik szerencsétlen eb. És ekkor, egyéves korában kaptam meg én. Vajon szegény kutya hogyan érzi, hányadik gazda vagyok neki?