Ha a párom akar kutyát én meg nem kedvelem őket, akkor legyen vagy sem?

Hát egyrészt a te házadban azt csinálsz amit akarsz.

Másrészt egy párkapcsolat viszont az alkalmazkodásról szól, nem uralkodhatsz rajta "enyém a ház felkiáltással". Plusz ha régóta együtt vagytok, fizetett bele ő is, vagy házasok vagytok akkor neki is vannak jogai.

Megint más: neki sem kötelező veled lennie. Én tuti nem lennék olyannal akinél kizárt a kutya, mert én nem akarok állatok nélkül élni.

Esetleg felajánlottál neki kompromisszumot? Valaki más kutyáját sétáltatni vagy önkénteskedni menhelyen? Esetleg ideiglenes befogadásra vállalkozni? Akkor nem kell örökre megtartani a kutyát.

Nehéz kérdés.

Ha ennyire fontos neki,akkor én valószínűleg engednék, de tisztáznám a feltételeket, hogy pl nem én fogom vinni sétálni a szakadó esőben meg a mínusz fokokban.

Meg takarítani is ő fog a kutya után.

Az elején úgysem lesz szobatiszta, nehogy már te takarítsd utána a pisit-kakik, amikor ő szerette volna.

Szóval lenne pár feltételem, de egyébként belemennék, mert szeretem az állatokat és a páromnak is engednék, ha nagyon vágyna rá.

De tényleg kikötném, hogy ne legyen félreértés, ne legyen sértődés ha nem foglalkozok én annyit a kutyával, mint amennyit várna tőlem.

Meg anyagiak terén is azért szeretném, hogy reális legyen a párom.

Tehát ha napról napra élünk és az utolsó 10 napban hónap végén a küszöböt rágjuk, akkor lehet nem kéne még egy élőlényt hazavinnünk a nyomorunkba.

De ha az anyagiak terén ok minden, nem lenne gond etetni és orvoshoz vinni ha kell, akkor ezen a részen rendben lennénk.

Nem akarok beleszólni, de az nem fog zavarni téged, hogy te nem akarsz kutyázni, de ő meg (ha tényleg megfelelően akarja tartani azt a kutyát), napi 2-3 órát ezzel fog foglalkozni? Meg hétvégén esetleg még többet...

Nem tudom, engem zavarna, ha életem párja nélkülem töltené a szabadidejét, és nem egyszer-egyszer, hanem minden nap...

Amúgy is olyan kevés időt tudunk tölteni azokkal, akiket igazán szeretünk, legalább a szabadidő legyen közös.