Pánikrohamot kapott a kutyám?

Ha csak pár hónaposan fogadtátok be, akkor kevés az esélye, hogy 7 év után emlékszik a "csecsemő kori" dolgokra, hacsak nem állt fent a rossz élmény folyamatosan.

Nem tudom, hogy milyen fajtájú a kutyus, de gyanítom, hogy valami kistestű picúr lehet. Ők a magasságuk/alacsonyságuk miatt lehetnek frusztráltak. A másik ok, a tenyésztésből adódik, de persze ezt sem tudhatod. Valószínűleg nincs köze a szobához, csak egyszerűen félős, és az a hely nem tetszik neki. Ez sajnos idegrendszeri probléma, ez adódhat a nem megfelelő tenyésztésből is. Annyit tehetsz, hogy nyugtatod, és elkerülitek azt a szobát. (Persze tele lehet szórni jutalom falattal, hogy rávedd arra, hogy bemenjen, de nem biztos, hogy szükség van erre a procedúrára. :)

A pánikroham egy humánpszichológiában használatos szakkifejezés, kutyáknál ilyenről nem beszélhetünk, lévén tök máshogy működik az ő pszichéjük. Amúgy is egy olyan jelenséget takar, aminek nincs különösebben logikus kiváltó oka, hanem minimális és értelmetlen ingerre jelentkezik. A kutya ilyet nem produkál, számára van értelme a dolognak, ő tényleg fél attól, hogy be legyen csukva abba a szobába, és amikor ez megtörtént, akkor bepánikolt. De ez nem roham, nem betegség, hanem a kutya számára logikus és természetes reakció.

Ha már mindenáron "szakkifejezést" akarsz hallani, akkor tessék: elb***tátok :) Végre legyőzte egy kicsit a kutya a félelmét, erre ahelyett, hogy biztosítottátok volna, hogy jó élmény legyen neki, rátettetek még egy lapáttal, és becsuktátok az ajtót, naná, hogy megijedt. Érdemes lenne elmenni vele szakemberhez (vagy kihívni egyet), hogy legalább a rehabilitáció alapelveivel tisztában legyetek, és tudjatok neki kicsit segíteni. Mert ezek a dolgok amúgy megszűntethetőek, lehet belőle tök normális kutya, csak az igényel némi szakértelmet (meg időt, energiát, de ha nem foglalkoztok vele aktívan, csak nem rontotok rajta többet, az is jobb a semminél).

akumi

Nem szaktudás, tapasztalat. Félreértettél, nem minden kistestű kutyus félős. De bizony nagyságrendekkel máshogyan reagálnak a dolgokra, mint nagyobb fajtársaik. És ez tök normális, csak helyén kell kezelni a dolgokat. Az én picúrom apróságát azzal ellensúlyozta, hogy neki ment egy dognak. Bár még a hasát sem érte el, de acsarkodott. A dog csak türelmesen nézte, mi ez? Aztán megharapdálta a német juhászom fülét, de szerencsére ő sem vette komolyan. Láttam tejben mézben fürösztött százezres extra mini yorkit, szerencsétlen az árnyékától is félt, a gazdái pedig azon röhögtek, hogy mindig remeg. Na, ez a túltenyésztés átka. Remélem, hogy a kérdező kutyusának semmi ilyen terheltsége nincs.

A te szakkifejezésed pedig az "elbasztátok". Gratulálok.