Visszaadom az állatmenhelynek a kutyát. Mennyire fogja megviselni, azt amelyiket visszaadom és azt amelyik itt marad?

Mivel 5. hónapja azért csak veletek van, pontosan tudni fogja, hogy visszakerül oda, ahonnét jött. Ez pedig megviseli, nagyon is.

De efyvalamit nem értek: Az világos hogy próbálkoztatok, az nem szégyen ha valaki beismeri, hogy x kiképzővel sem bír egy kutyával, merg van ilyen. DE... Ezt nem tudtátok előre? A menhely dolgozóit, n faggattátok erről? ( Ha nem tilos, nevezd meg kérlek a helyet, akár pm-ben.) Annak őrülök, hogy nem az első héten a "megharapásnál" adtátok vissza, de tényleg nem értem, hogy erről a viselkedésről nem tájékoztattak/ tájékozódtatok?

Az egész leírásodból nekem az jött át, hogy ti már az első hét óta csak elvártatok mindent a kutyától. Nem szabad és nem is lehet elvárni, hogy majd a nyakatokba ugrik rögtön, hisz nem tudhatod, hogy miért bizalmatlan. Szerintem nem véletlen ez, hogy elbújik előletek, hisz állandóan abajgatjátok, most meg már gondolom érzi hogy megint baj van... Ráadásul azt írod félsz tőle... akkor hogy várhatod el a kutyától, hogy felnézzen rád, ha félsz tőle?

Persze ez a te döntésed, de a visszaviszitek a kutyát még annyi bizalma sem lesz a következő gazdival, mint most... Meg persze a vizslát is meg fogja viselni a hiánya, változó mikor "heverik ki".

#2

Az összes menhely beleírja a szerződésbe, hogy nem lehet a kutyát tovább adni csak vissza a menhelyre. Ha egyszer pedig visszadtad akkor többet nem viheted el ugyan azt a kutyát.

Kérlek ne vidd vissza!

Előtte írd be a google-ba: A világ legszomorúbb kutyája..

Egy aranyos kutya, akit már 4x raktak vissza a menhelyre, ha 10 napon belül valaki nem viszi haza, elaltatják..Ez mostani hír..Pedig nem rossz kutya..De senkinek nincs türelme hozzá..Te komolyan képes lennél oda visszavinni?Szegénynek még rosszabb lenne..+Honnan tudod, hogy mit tettek szegénnyel azelőtt?Verték stb..Türelem Türelem..ne várjatok el tőle sokat..

Keresnék egy másik idomítót.

Az emberek ugyan ezt csinálják, akik tudnak lobbizni.

Pl. Ha ez egyik orvossal nem megy semmire a bajával, okosan lép egy másik orvoshoz.

Valaki csak jobban vágja arra a problémára a még jobb orvoslást.

.-

Szerintem egy korábbi gazdájához hűséges kutyát kaptál a menhelyről.

Mivel nem hülye kutya, szeretne oda vissza kerül, nem a menhelyre. Sem Hozzád.

Valószínű nem házi öleb volt korábban.

Ölebbé nem kis munka tenni. - és magatokhoz szoktatni.

De minden megeshet.

Hajrá.

Ha tudtok, keressetek másik kutyasulit, lehetőleg olyat, ahol tényleg eredményesek a rehabilitációban. Az alapján, amit leírtál, esélyes, hogy baromira nem hozzáértőknél voltatok, merthogy az első az lett volna, hogy elmagyarázzák, hogy a kutya nem harap meg támad ok nélkül, a második pedig az, hogy azt az okot hogyan kell megszűntetni. Plusz ugye ezt az egész viselkedéshalmazt meg kellett volna hogy magyarázzák, és kellett volna adniuk megoldási kulcsokat, hogy hogyan legyen nagyobb bizalommal felétek, hogyan legyen behívható, satöbbi. Ha csak a simiig és a jutifalatig jutottatok, akkor az nem rehabilitáció, szóval én azért még nem temetném a kutyát.

Persze ha visszaadjátok, az sem tragédia, nem ti lesztek az elsők, és nem is az utolsók. De azért ne úgy adjátok vissza, hogy "harap, és nem lehet megoldani", hanem úgy, hogy "harap, és nem akarunk többet kiképzőre költeni". Nem mindegy, hogy a következő gazdajelöltnek majd mit mesélnek a menhely dolgozói.

én helyesnek találom a döntést. ne ti akarjátok eldönteni a kérdező helyett hogy milyen kutyával éljen együtt. Nálunk is volt ilyen kis agresszív utcáról mentett kutya, bármit próbáltunk nem akart megenyhülni, nem volt zaklatva, piszkálva mégis majdnem megharapta egy családtagom. Ott el lett döntve hogy nálunk nem maradhat. Fel kellene már fogni hogy a menhelyi kutyák sem minden esetben tündérbogarak, és nem mindig hálásak. Egy olyan személyre aki nem türelmes egyenesen ostobaság rákényszeríteni egy ilyen kutyát, egyiküknek sem lesz ez így jó. Nektek is csak azért könnyű magyarázni mert nem veletek él a kutya.

Kérdező, szerintem is szomorú lesz kicsit a kutyátok de nem vészesen. Nálunk egy cica volt fél évig, nagyon jól összehaverkodtak a kutyával, később a cica elment. A kutyának nem lett nagy baja, kiheverte. Szerintem ne erőltessétek magatokra. Ha nincs hozzá türelmetek akkor eredmény nem lesz. Inkább válasszatok olyan kutyát aki jobban passzol.

Meg fogja viselni. A másik kutyátokat nem, de amelyiket visszaadjátok, azt igen.

Én sem értem azonban, hogy a gondozók miért nem tájékoztattak a kutyáról. Sajnos az kevés, hogy a meglévő kutyátokkal jól kijön, veletek is barátságosnak kellett volna lennie, és nem félősnek, ijedősnek, bizalmatlannak.

Ilyen kutyát csak hozzáértőnek szabadna hazavinnie, aki tudja rehabilitálni, kezelni.

A kutyaiskola sem mindegy, hogy milyen, nincsenek mindenhol felkészülve a problémás kutyákra.

De ha félsz tőle, és úgy érzed, minden lehetőséget kimerítettetek, vidd vissza. Így veszélyessé is válhat, sőt máris az.

Ha netán még a későbbiekben szeretnétek örökbefogadni más kutyát, ne csak azt nézzétek, hogy a meglévő kutyával kijöjjenek (ez is fontos persze), hanem, hogy veletek mint idegennel is legyen a kutya vidám, barátságos, nyílt. Ne ijedjen meg hirtelen mozdulatoktól, emelt hangtól, zajoktól, ne legyen félénk, távolságtartó, sem pedig agresszív. Farokcsóválós, ugrálós, nyalakodós legyen, legyen sétához szoktatva, és menjen el veletek sétálni. Kaját fogadjon el a kezetekből. Ne riadjon meg és ne reagáljon agresszíven kisebb pórázrántástól, ha fölé hajoltok, megpaskoljátok, váratlanul megsimogatjátok.

Röviden összefoglalva emberekkel barátságos, kiegyensúlyozott kutya legyen.