Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Helyesen cselekedtem? Vagy...

Helyesen cselekedtem? Vagy mit kellett volna tennem ebben a helyzetben?

Figyelt kérdés

Egy éve fogadtunk örökbe egy kb 4 éves kistestű kutyust, aki úgy került hozzánk, hogy mindentől félt. Azóta ez sokat változott, csak a túl nyomulós kutyáktól fél.


Az történt, hogy találkoztunk két kutyás csajjal, volt velük egy 5 hónapos csivava, akivel a kutyám elkezdett ismerkedni, és egy felnőtt yorki, aki ezt nem tűrte és kakaskodni kezdett a kutyámmal.

Szegény játszott volna a kölyökkel, de a yorki nem hagyta (gondolom "féltékenységből"), így hozzám szaladt, mögém bújt, én meg leguggoltam hozzá. Nem akartam felvenni az ölembe, mert több kutyás is mondta, hogy nem szabad, hanem hagyni kell hogy kiálljon magáért, különben mindig félni fog.


De a yorki annyira nem akart leállni, hogy teljes testsúllyal ráugrott a kutyámra, ő pedig úgy megijedt hogy szinte sokkosan elkezdett menekülni ki a világból. Nagyon megijedtem, ezért teli torokból utána üvöltöttem, hogy álljon meg. Nagy nehezen megállt és remegve kapkodta a fejét. Lassan közeledtem felé, utána már kedvesen magamhoz hívtam, megsimogattam. Felvettem az ölembe, visszamentünk a többiekhez, letettem a kicsit távolabb, és én el is köszöntem, mentünk tovább. A yorki persze még jött utánunk, de már nem foglalkoztunk vele, így lekopott. Utána már nyugiban sétáltunk tovább.


Jól reagáltam ebben a helyzetben? Vagy másképp kellett volna csinálnom valamit? Annyira rossz érzés volt, hogy a kutyám tőlem várta volna, hogy kimentsem a helyzetből de én "magára hagytam"... nem rendült meg ettől a bizalma felém?


2017. máj. 25. 19:29
 1/4 anonim ***** válasza:
100%
Én elzavartam volna a vérbe a terriert, ha nekiáll arcoskodni és látom hogy ez a kutyámnak szörnyen kellemetlen. Én vagyok a domináns egyed a "falkánkban", én vigyázok rájuk. Nyilván ha olyan helyzet van amit tudnak kezelni, akkor hagyom, de ha már odajönnek mellém/mögém, akkor már odalépek higgadtan, de határozottan.
2017. máj. 25. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
100%
Nem tudom hogy helyesen cselekedtél-e, de én tuti levágtam volna a yorkit a kutyámról.
2017. máj. 25. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Ha látom, hogy fél a kutyám, és a másik kutya ennek ellenére tovább nyomul, azt én nem engedem. Ne hallgass legközelebb a többi kutyásra, zavard el a bunkó kutyákat a tiédtől, ha fél.
2017. máj. 25. 21:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Én is elküldtem volna a halálfa szára a nyomulóst.


Ez a "kutya tanulja meg megvédeni magát" egészen addig működik, amíg szembe nem jön az első komondor vagy bulltípusú. Érdekes módon ilyenkor mindenki, aki ezt hangoztatja hóna alá kapja Fifikét és hetedhét országon is túl van egy szempillantás alatt.


Nekem is mentett, félős kutyám van, a tiédhez hasonlóan a nyomulós kutyákat nem bírja. Én ilyenkor mindig közbeavatkozok, mert az én kutyám tisztán és udvariasan kommunikálja, hogy nem kér a nyomulósból. Tehát:

1. Nem az én kutyám a tahó, hanem a nyomulós, amiért nem veszi a jeleit. (És természetesen én is rászólok az enyémre, ha egy másik kutya mondandóját neki nem sikerült felfognia.)

2. Ha folytatódik, nagyobb gond is lehet belőle: pl. az enyém fejvesztve elszalad (nem talál vissza, elüti valami) vagy belecsíp -amúgy tök jogosan- egy olyan kutyába, aki ezt nem tolerálja.

2017. máj. 25. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!