Mit tegyek? Megbántam, hogy kutyát hoztam a portára.

Volt már kutyám, kettő is, amíg gyerek voltam. A legjobb barátaim voltak. Azt hittem, ez a kutya is a legjobb barátom lesz, de egyelőre nem érzem ezt az érzést. Elmondom, miket csinál: a 100000 forintos kár az az volt, hogy kint hagytuk délután a babakocsit az udvaron, mert sírt a lányom és bementem megetetni. Egy óra múlva vittem volna ki, hogy megint tologassam kicsit és benne ült a kutya! Bele volt pisilve!!!! És koszos volt!!! Vehettünk egy új babakocsit, mert abba be nem ültettem megint a lányomat! Van egy cipősszekrény kint az udvaron, abba tároljuk a cipőinket, legalábbis azokat, amiket aktuális szezonban nem használunk. Összerágta párom 40000 forintos bakancsát. A papucsának a párja a mai napig hiányzik! Akkor felborította múltkor a szárítót, amin a kicsi ruhái voltak! Moshattam újra. Oké, a gép mossa, de én vasalom is őket, mert azzal fertőtlenítek és kicsi mellett nem olyan könnyű minden nap utána is takarítani úgy, hogy mindig jönnek vendégek, mert van aki még nem látta a lányunkat. Holnap is jön nagymamám, aki először látja a dédunokáját. És sehol sem tartok. Ma is kivittem a lányomat, és már a közelében volt. Ha hozzáért volna vagy valami nem tudom, mit csináltam volna vele... Én foglalkoznék vele, vinném sétálni is, de egyedül vagyok naphosszat, mert párom sokat dolgozik és csak idősek vannak a környéken. A város messze van ahhoz, hogy egy hónaposomat bevigyem. Esténként tudok foglalkozni a kutyával, de nem annyit, amennyit igényelne.