Szerintetek elmondjam anyáéknak, hogy megint morgott ránk? Félek, hogy elviszik.

Jobb helye lesz a kutyának egy olyan gazdánál, aki tudja nevelni, kezelni.

A kutyasuli is igazából a gazdát tanítja, nem a kutyát.

Csak 2 kérdésem van :

(1) Normális tenyésztőtől vásárolt, azaz 8 hetesen hoztátok haza törzskönyvesen vagy pedig egy ismerőstől vettétek 20-40 ezerért ?

(2) Rendszeresen foglalkoztok vele, azaz tanítjátok, szaladgálhat kerten kívül is vagy csak kivágtátok a kertbe azon ostoba sztereópia miatt, hogy a kerti kutya elnézelődik a kertben ?

Baromira nem mindegy. Főleg a (2). Egy unatkozó, feszült kutya szokása a morgás. A francnak vesz olyan vadász kutyát, aki nem mozog vele rendesen. Agyilag is le kell fárasztani. Apud ezen gondolkozzon, ne pedig a kutya kidobásán. Ha mégis menhelyre kerül, akkor remélem nem lesz több kutyátok.

El bizony, azonnal.

Igen...sajnálja az ember a kedves kutyáját, de egy egészséges vizsla nem harap meg senkit. Ez nem szeretem-nem szeretem dolog, mert ha egyszer akár téged, vagy ismerősödet úgy megharap, hogy komoly sérülés lenne belőle, az a szüleidnek igen komoly gondot okozna.

Nem iskola kell, hanem házhoz kijáró kiképző, aki felméri a kutyát és vagy tud javítani rajta, vagy tudomásul veszitek, hogy nem a megfelelő kutyátok van.

Tud a kiképző arról, hogy miként viselkedik otthon a kutya a gyerekekkel?

Ezt nem lehet futtatással, logikai játékokkal kinevelni belőle.

El kellene mondanod, nehogy komolyabb baj történjen.

Nem tudom, eddig hogyan nevelték a szüleid a kutyát, de normális esetben nem szabadna egy vizslának harapnia. Nem tudom ennyiből megállapítani, mi a probléma, de feleslegesen nem szabad kockáztatni a barátnőd testi épségét, sem a sajátodat. Szülők, apud nélkül ne legyetek együtt a kutyával.

Amúgy a vizslát nem kertben kell tartani télen, sőt nem is garázsban, hanem veletek együtt a lakásban. Ez például biztosan probléma, bár nem ez okozza, hogy harap.

Teljesen egyet értek Hatoskával: attól, hogy valaki meg tud oldani egy kétismeretlenes egyenletet még nem jelenti azt, hogy viselkedni is tud. Tehát, az, hogy a kutyád megtanul kérésre ülni vagy pacsit adni, nem jelenti azt, hogy nincsenek viselkedési problémái. Házhoz kellene hívni olyan kiképzőt, aki a rehabilitációhoz ért és vele alaposan átbeszélni és helyben megnézni, megoldani a problémát.

Amit leírtál, kísértetiesen hasonlít egy kutyára, akit ismertem és a családjára. Úgyhogy megkérdezem: neked és a család többi tagjának (ha van), milyen a kapcsolatod a kutyával? Mit szoktatok együtt csinálni?

Azzal, a kutyával, akit én ismertem, a következő volt a helyzet:

- Szintén olyan fajta volt, aki a gazdimániája miatt nem alkalmas a kinti tartásra, de egész nap kennelben volt. A vizsla is simán kimeríti a "tépőzáras kutya" kifejezést.

- Egyetlen ember foglakozott a családban a kutyával (napi max. 2 órát) egyébként elvoltak egymás mellett. Ennek köszönhetően a kutya (teljesen jogosan) vadidegenként kezelte a többieket és a többiek sem tanultak meg kommunikálni, "bánni" a kutyával.