Ti elajándékoznátok a kutyát ilyen esetben?

Elajándékoznátok egy családtagotokat?

Nálunk a kutya is családtag. Egy terhes nőnél a szeretett háziállat elvesztése is okozhat olyan traumát, depressziót, ami akár vetéléshez vezethet. Más megoldást keresnék.

Az ő dolga eldönteni, hogy mennyit bír el.

Az nem helyes, hogy ennyire elhanyagolja a háztartást, ezt megbeszélhetnéd vele.

Az, hogy még nem indult be nála a "fészekrakás", hát... ki ilyen, ki olyan. (Mást is hajlamos az utolsó pillantra hagyni? Esetleg fél, hogy megint elvetél, és még azért nem veti bele magát? - nyilván nem arról van szó, hogy nincs a babaszobára egy fél órája a KUTYA MIATT, hanem egyszerűen valamiért nem akaródzik neki (még) foglalkozni vele).

Lehet, hogy azért foglalkozik a kutyával, mert feszült, és így kikapcsolódik, lehet, hogy már most kompenzálja, hogy később kevesebb ideje lesz rá, ki tudja? De igazából az ő dolga, nem hiszem, hogy ebbe bele kellene szólnod.

Az ikerterhességeknél egyáltalán nem ritka sem a koraszülés sem más komplikáció, ezért, ha bármi történne, durva érzelmi zsarolás lenne ezért bűntudatot kelteni benne. (Én durván koraszülött voltam, pedig egyedüli terhesség volt, és az anyám több hónapot feküdt miattam - és teljesen jól teljesítő felnőtt lett belőlem:) Szóval a koraszülöttség sem tragédia.)

Ez az egész nekem úgy jön le, hogy egyszerűen féltékeny vagy a kutyára, és nem, nemhogy nem fordulna meg a fejemben, hogy túladjak a kutyámon a párom "hisztije" (bocs) miatt, hanem veled beszélném meg, hogy értem én, hogy ideges vagy a babvárás miatt, és aggódsz meg tűkön ülsz meg minden, de felnőtt ember vagyok én is, és szállj már le végre rólam:)

Nem.

Inkább helyre tenném a párom