Golden Retriever kiskutyát fel lehet nevelni, illetve hozzá lehet szoktatni a panel lakásos, gyakran több órás egyedüllétes életmódhoz?

Sziasztok!

Van egy 8 hetes szuka Golden Retriever kiskutyám, Molly. Pontosan 7 hetes korában, 2017. július 14-én vettem magamhoz. Az első perctől kezdve panel lakással találkozott, és jelenleg is így élek vele. Tudatosan vásároltam őt, mert egyrészt egy régóta dédelgetett álmom vált így valóra, másrészt pedig amikor magamhoz vettem, akkor még úgy állt a helyzetem, hogy idén szeptemberre elköltözöm vele vidékre, egy kis faluba, kertes házba, viszont most már úgy néz ki a helyzetem, hogy elköltözöm vele ugyan, de szintén panel lakásba, viszont egy egészséges környezetbe a Mátrába, ahol rengeteg fa, zöld növények, erdő és jó levegő van. Ápolónő a foglalkozásom, és álláslehetőség miatt költöznék vele a Mátrába. A munkám olyan, hogy naponta 12 órát kell dolgoznom 2 műszakban (nappal vagy éjszaka), ami azt jelenti, hogy hetente kb. 3-4 napot egyedül kell maradnia, ami szerintem inkább nappal jelent problémát, hiszen az a tevékeny időszak, az éjszakát könnyebben viseli, hiszen ha fel is ébred, javarészt alszik. Igazából már kitaláltam, illetve elhatároztam magamban egy élettervet, hogy a körülmények ellenére megpróbáljak a legjobb gazdája lenni. Naponta elvinném kora reggel és kora este minimum 1, de inkább 1,5-2 óra sétára, amikor is megfuttatnám és játszanék is vele, mert ez megoldható, mivel egyedülálló vagyok. Ha pedig nem dolgozom, akkor nyilván könnyebb a helyzet, hiszen sokkal több időt tudnék vele tölteni, és háromszor is ki tudnám vinni a szabadba, nem csak kétszer. A gyönyörű természet mindenféleképpen előnyt jelent ebben az önmagában hátrányos helyzetben, illetve úgy vélem, hogy nekem sem árt egy teljesen új életmód azáltal, hogy naponta kétszer sétálnék, futnék, játszanék vele 1-2 órát az udvaron. Mivel egyedül élek, képes vagyok így alakítani az életmódomat. Ha pedig esetlegesen olyan program állna elő, hogy elmennék otthonról, akkor vagy beszervezném a szüleimet, hogy addig vigyázzanak rá, vagy pedig megkérném valamelyik szomszédot, hiszen egy részüket ismerem már gyerekkoromtól, és többjüknek van saját kutyája is. A lényeges, mindent eldöntő kérdés ebben a helyzetben az, hogy a kutyám képes lenne-e mindezt megszokni és elfogadni? Lehetek-e ilyen életkörülmények mellett is jó gazdája, akit elfogad? Ha nem, akkor nem fogom egy életen át kínozni, és még ha fájó szívvel is, de megválok tőle, és igyekszem olyan gazdit találni számára, ahol az én életkörülményeimhez hasonló nem áll fenn. Úgy érzem, hogy egy borzasztó nehéz döntés előtt állok, és nagyon jól jönne most mások véleménye. Elsősorban olyan emberek véleménye érdekel, akiknek hozzám hasonlóan szintén van kutyájuk, esetleg szintén Golden Retriever, és hasonló életkörülmények között élnek, mint én. Csupán annyi a kérésem a véleményekkel kapcsolatban, hogy aki nem empatikus, akkor inkább ne véleményezzen nekem, mert egyáltalán nincs szükségem a lehúzó megnyilvánulásokra, mivel alapjáraton is eléggé érzékeny lelkületű ember vagyok, illetve pontosan azért lett most kiskutyám, mert afféle terápiát is jelent számomra, aminek a hatását már most érzem, pedig csak 1 hete van velem.

Mindenkinek előre is köszönöm szépen, ha szán rám annyi időt, hogy érdemben véleményezi a kérdésemet, illetve problémámat!

Megjegyzés: hihetetlen, de az elmúlt 1 hét során már ott tartok vele, hogy a lakásban csak kutyapelenkára "végzi a dolgát", az udvaron is mindig pisil és kakil ügyesen, valamint póráz nélkül is szépen hallgat rám, követ, jön utánam. Néha már egyedül is hagyom a lakásban hosszabb-rövidebb időre, ami eddig nem volt vészes. Úgy érzem, hogy elfogadott. Ezért is lenne nehéz megválnom tőle, mert én is nagyon megszerettem már őt.