A középkorban itthon tacskóhoz hasonló kutya nem is létezett? Vagy csak alapból kistermetű rövidszőrű?

A középkorban idehaza a kuvaszon, komondoron, magyar agáron és a pannon kopón kívül nem nagyon volt más fajta. A korabeli irások még említést tesznek a magyar szelindekről, mint fajtáról, de nagy valószínűséggel a komondort nevezték így, mint a legnagyobb magyar fajtát.

Valamikor ezidőtájt kezdett kialakulni a rövidszőrű magyar vizsla a nyugati vizsla fajták és a pannon kopó keveredéséből. A pannon kopó közvetlen leszármazottja vagy vele azonos fajta nem más, mint az erdélyi kopó. A magyar uraknál az agarászat volt az igazi úri sport, a kopászat közel sem volt olyan népszerű.

A mudi és a pumi egyértelműen a középkor után jelent meg, alakult ki. A puli a legújabb elméletek szerint szintén nem ősi fajta, hanem valamikor a XVII-XVIII. században jelent meg.

A drótszőrű magyar vizsla pedig már a XX. század "terméke".

Mivel a jelenleg létező kutyafajták 90%-a az utóbbi 200 évben jött létre, így nagyon kevés fajta volt a középkorban és mivel adott országhoz, vidékhez tartoztak, ritkán cseréltek "hazát".

Persze vannak kivételek, mert pl. az abruzzói juhászkutya a kuvaszból származik, az anno lábon hajtott jószágot kísérték kuvaszokkal és utána a kutyákkal együtt adták el őket Itáliában. A pireneusiról is van hasonló elmélet, de ez nincs bizonyítva.

Szóval tacskószerű kutya nem volt idehaza, sem más kotorékeb. A magyarok agárral vadásztak kb. mindenre. Nyúlra, rókára, borzra, őzre, szarvasra, farkasra, medvére. Mátyás idejében állítólag kuvaszokat is bevetettek, mint nehéztüzérséget.