Ha így reagál a kutyám mi a megfelelő megoldás?

Mindkettőt.

De igazából az lenne a megoldás, ha különzárnád őket. Tüzelő szukát nem volt jó ötlet elvinni.

Nem ajánlott a figyelmeztetéseket tiltani, a végén kineveled belõle. Attól még zavarni fogja a tiédet a kicsi jelenléte, legfeljebb legközelebb már nem morog, csak odakap. Ilyenkor szoktak nagyokat pislogni az emberek, hogy hát de mi történt? Ez a tiédtõl nem agresszió, hanem kutyanyelven kulturált kommunikáció (sose értettem miért hiszik ördögtõl származó dolognak a morgást). Az, hogy a mamád nem gondoskodott arról, hogy az övé megtanuljon "kutyául", nem a ti hibátok (így nem is fair azt a felét büntetni).

A legjobb valóban az elzárás lenne, amúgy meg annyit tudsz csinâlni, hogy folyton elhívod a kicsit, és ha jön, jutalmazod. Tiltás ellenére tovabbra is próbálkozni fog, mert a másik viselkedés kifizetõdõbb, ezért kell valami jutalom az otthagyásért.

A mamád kutyáját arrébb hívod (vagy ha van valami tiltószava, ami azt eredményezi, hogy elviszi az orrát onnan, ahol most van azt használod), jól megdicséred, hogy milyen ügyes, okos kutya volt. Te magad írtad, hogy teljesen szocializálatlan a kutya, így nem várható el tőle, hogy magától vegye a lapot és arrébb menjen. (Az más kérdés, hogy ennyi idő alatt, miért nem sikerült szocializálni.)

"A te kutyád vicsorít rá... mi a kérdés, meg kellene nevelned."

Tipikus hozzáállás.

Az ő kutyája teljesen normálisan teret kér magának. Ahogy a család hozzáértését elnézem, vannak ott még egyéb jelek is a vicsorítás és a morgás előtt, csak se a kutyák, se a gazdik nem tudják értelmezni.

Ahogy előttem is írták, nyugodtan le lehet tiltani a vicsorgásról, de akkor számolni kell azzal, hogy ha nem szabad kifejeznie magát vagy leszarják, akkor mindenféle előzetes kommunikáció meg figyelmeztetés nélkül fog csípni, harapni.

Egyes vagyok, már értem, mit irsz, de ez a fogalmazás borzalom...

Akkor vidd el a kicsit mellőle, ennyi... ha külömtenni nem tudod.