Miért olyan furcsa ez?

Az első kutyám 16 éves koromban kaptam kölyökként, tenyésztőtől vettük, ő még mindig velem van. 18 évesen befogadtuk a nagymamám két öreg kutyáját, mert kórházba került és nem volt senki aki befogadta volna a kutyákat. Az egyik tacsi volt a másik csivava, 8 évesek. A csivi elég beteg volt, kezeletlen köldöksérv, szürkehályog, epilepszia. sajnos mikor a köldöksérv műtétre került a sor nem ébredt fel az altatásból, csak pár hónapot élt nálam. A tacsi még élt 1 évet amikor is egy nap holtan találtam. Az orvos szerint a szívével volt valami, eléggé el is volt hízva szegény pára. Amíg a tacsi élt befogadtam egy 11 éves szívbeteg, süket kutyust. Elég súlyos epilepsziája volt, 2 évig volt velünk, egy roham vitte el. Amíg ez a kutyus még élt találtam egy kutyát az utcán eléggé leharcolt állapotban, az orvos szerint 13 körül volt, kullancsok borították a testét és babéziás is volt, sajnos nem élte túl, nagyon le volt gyengülve. Ez előtt pár héttel fogadtam örökbe egy 10 éves ebet, szívproblémával. Altatni nem lehetett ezért az ivartalanítás nem jöhetett szóba. 2 évig élt velünk, méhgyulladása lett. Az orvos azt ajánlotta hogy megpróbálják megműteni, mert a kezelés eredménytelen lenne. Ha túléli a műtétet akkor pedig még szép hosszú életnek néz elébe. Sajnos elvesztette a csatát. később ismét találtam egy szerencsétlenül járt párát, csak feküdt az út szélén, sovány volt és gyenge. Reggel találtam, elvittem orvoshoz, megállapította hogy tüdőgyulladása van, kapott gyógyszert, infúziót, az orvos azt mondta hagyjam ott hogy figyelni tudjon rá ha baj lenne. Még aznap délután elment. Pár héttel később jött a következő kutyám egy 10 éves rákkal küzdő öregúr, az orvos szerint csak pár hónapja volt hátra, mégis boldogan elélt még több mint egy évet. még a halála előtt befogadtam még kettőt. Egy 13 és egy 15 éveset, az idősebbik végelgyengülésbe halt bele, szép csendben elaludt és nem ébredt fel többé, a fiatalabbik szívférgesen került a menhelyre, onnan pedig hozzám. Az orvos pár hónapot adott neki sajnos igaza is lett, nem élt sokáig velünk a drága, pedig nagyon jófej kutya volt. Ez a kutyus halála után egy 12 éves vizsla keverék került ide, járni alig tud, az előző gazdái télen nyáron kint tartották és maradékon élt. Már meglett műtve, de a lábai nem nagyon javulnak, később talán még meg kell műteni párszor. Ő még mindig él. Most 3 kutyánk van, a fajtatiszta aki már 8,5 éves, a vizsla keverék és egy 9 éves süket, bőrbeteg kutya.

Azokat amik családi kutyák voltak nem számoltam, akkor +4 lenne. Ez amúgy a hobbim, mindig a legidősebb vagy legbetegebb kutyákat fogadom be, akik senkinek nem kellenek. Megszépítem az utolsó pár évüket. Ugyan fáj amikor egy elpusztul, de boldogít a tudat hogy legalább az utolsó pár évük jó volt. Persze nem egyedül űzöm ezt a hobbit, a párom is segít.

röviden ennyi.